Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 2. szám - Bereczky Károly: Olvasóink írják!
Véletlenül kezembe akadt a Fáklya című ma gyar kultúrpolitikai folyóirat első száma. Benne Lő- rincz Gyula elvtárs vezércikkének az a része keltet te fel különösen figyelmemet, ahol megállapítja, hogy a csehszlovákiai magyar lapokban majdnem mindig ugyanazokkal az írókai, költőkkel találkozik az olvasó. Lőrincz Gyula elvtárs megálapítása nem hízel gő ugyan az ittélő magyarságra, de viszont állítása tagadhatatlan tény, és az első pillanatra nagyon el szomorító, mert azt a látszatot kelti, mintha az ittélő magyarság soraiból tényleg nem kerülhetne ki jó- néhány olyan tollforgató, akinek írásai esetleg széle sebb rétegek körében is érdeklődést kelthetnének. Hála az öntudatos magyar dolgozóknak, a való ság mást bizonyít. A köztársaságunkban élő magyar dolgozók között bizonyára nem egy akad, aki ért az íráshoz, csak éppen bátorításra vár, hogy a nyilvá nosság elé léphessen. Egy kis tehetségkutatást nem szabad sajnálni, mert hisz ezeknek a rejtett erőknek a munkavonalba állítása az ittélő magyar dolgozók közérdekét van hivatva szolgálni. A rejtőzködés oka bizonyos fajta közöny, a féle lemnek az a jégkérge, amit nekünk mindenképp fel kell olvasztanunk a segítőkészség, az őszinte szere tet melegével. Meggyőző erővel rá kell mutatnunk arra az óriási különbségre, amely elválasztja a le tűnt soviniszta-kapitalista rendszert népi demokrá ciánk szocialista rendszerétől, világszemléletétől. Szükséges, hogy ezek a habozó magyar dol gozók kilépjenek rejtekhelyükből és szenvedélyes akarással, tudásuk legjavával odaálljanak a küzdők, az alkotók sorába, hogy újonnan épülő országunk nak minden dicséretre érdemes szorgalmas munkásai és bátor közkatonái lehessenek. Ha a Fáklya kulturális és politikai folyóirat a fent vázoltakat zászlajára tűzi, és ezt a magasztos célt fáradságot nem kiméivé hirdetni fogja, akkor nemes törekvéseit már előre siker koronázza és meg fogja semmisíteni az öntudatlan emberekbe mester ségesen belenevelt soviniszta őrületnek azt a marad ványát, amit az előttünk dicstelenül elbukott kapi talista rendszer örökségül ránkhagyott. Két alapvető dologban feltétlenül össze kell találkoznunk, éspedig: a felebarátságon alapuló elvtársi szeretetben és közös hazánk, a Csehszlo vák Köztársaság naggyá és boldoggá varázsolásának gondolatában. Ha a békesség otthonává akarjuk tenni köztár saságunkat, ha becsületes nevet akarunk magunk nak biztosítani a nemzetek sorában, akkor ebben a két elgondolásban édes testvérekként kell, hogy ösz- szeforrjunk, mert erre buzdít, bátorít, erre késztet bennünket együttélésüknek, együvétartozásunknak ezer esztendeje, a fejünk fölött elviharzott megpró báltatások súlyos évszázadai és a szocialista eszmék ben meggyökeresedett haladószellemű egészséges el gondolásunk is. Akik pedig a nemzetiségi gyűlöletet mestersége sen szítják közöttünk bármelyik részről is, azok a mi népi demokráciánk legádázabb ellenségei, azokat haladéktalanul ártalmatlanná kell tenni, ki kell kö zösítem a társadalom újjáépítésének nagy munká jából, mert ha ezzel késlekedünk, akkor köztársasá gunk boldoggá és naggyá tételére irányuló minden törekvésünk kárba vész. A Fáklya kultúrpolitikai folyóirat legyen köz társaságunk magyar dolgozóinak igazi világítótor nya, mely világosságot, fényt áraszt a legelhagyatot- tabb viskókba is, ahol a szocialista magyar kultúra hangjára hevesebben dobban a szív. Ölelje fel a Fáklya a haladó szellemű tudo mánynak minden ágát. Ismertesse meg a magyar dolgozókkal az irodalom, a képzőművészet, a csilla gászat, a technika, a korszerű mezőgazdaság, az or vostudomány dióhéjba foglalt remek alkotásait. Mu tassa be hasábjain az országos és világviszonylat ban nevezetes embereknek rövid életrajzi adatait, hogy mindenki, aki olvassa a Fáklya kultúrpolitikai folyóiratot, türelmetlenül várja otthonába, családja körébe a következő számot. Törekedjen a szerkesztőség arra, hogy a folyó irat közleményei minőségileg és mennyiségileg ál landóan tökéletesedjenek. Minden közlemény a ha ladás szellemet szolgálja és a tömegek lelkületéből táplálkozzon. Keresni kell és meg is kell találni azt & hangot, amely kedves valamennyi dolgozónk előtt. Szelleme legyen az új világnézet terjesztője, mely a dolgozók vágyait, óhajtásait fejlődésükben kifejezés re juttatja Á munkatársak törekedjenek arra, hogy írásaikat szép gondolatokkal és termékeny nemes eszmékkel itassák át A legegyszerűbb dolgozó is tiszteletet érdemel s a társadalom halaszthatalan kötelessége, hogy jólé te érdekében szellemi tudását a legmagasabb szín vonalra emelje. És ebben elsősorban nekünk, Írók nak kell jópéldával elöljárnunk. Ki kell az agyak ból irtani a múlt szomorú idejének gyűlölt szellemét és új utakat, új mezsgyét kell vágni a haladás szelle me előtt, hogy annak üditő forrásaiból még a legel- hagyottabb magyar is teleszívhassa magát. A Fáklya kultúrpolitikai folyóirat világító és oktató küldetését kísérje a benne támaszukat érző magyar dolgozók hálája és szeretete, a folyóirat szerkesztősége és munkatársai legyenek azok a hiva tott vezetők, akik haladó szellemben, biztos kézzel, erős hittel, józansággal és a legszociálisabb igazság érzéssel viszik a magyar kulturális ügyet mindig előbbre és mindig magasabb bzínvonal felé. Karakterének alapja mindig a haladó tudomány legyen s akkor merem hinni, hogy az elvetett mag nem hullott terméketlen kőtalajra, hanem gazdag televényföldbe, amelyben gyökeret ver és virágba is fakad s a terebélyessé növekedett fa és árnyas lombkoronája alatt magyar szülők és magyar gyer mekek menedéket találnak majd s mézédes gyü mölcseit az egész köztársaság élvezni fogja. Midőn fent vázolt szerény elgondolásaimat a tisztelt szerkesztőségnek megküldöm, egyben Ígérem is, hogy amennyiben írásaim a folyóirat szellemi színvonalának megfelelnek, én is beállók a munka társak sorába jóratorekvő napszámosnak abban a re ményben, hogy a magyar kultúrális ügyet egy atom nyival előbbre vinni én is megkíséreltem. Ötéves tervünk sikeres befejezésébe vetett erős hittel vagyok és maradok a tisztelt szerkesztőség nek továbbra is igaz híve: Bereczky Károly.
