Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 1. szám - Kónya Lajos: Iljics emléke
lan, hol leplezetlenül reakciós elzárkózását az ígaaf népi és dolgozó tömegektől. A radikális értelmiségnek csak Iegedzetteb tagi jai bírták ki az első köztársaság akvárium-életét. Az akvárium vize valahogy a nyugati kapitalizmus óceánjáról szivárgott be, ezt látni is lehetett messze valahol, de kijárat sem oda, sem más, szabadabb vi zekre nem vezetett. A bátrabb mozdulatokra vállal kozók vagy a kemény üvegfalakba ütköztek, vagy el- eatnyuíva belefásultak helyzetükbe s tétlenül imbo- lyogtak az akvárium határfalai között. Csak a gott- waldi vezetés alatt álló kommunista munkásmozga lom kerülte el a vergődést a polgári állam bürokrá ciájának hálójában, friss mozdulatokkal széttépte a hálót s élettől és mozgékony elevenségtől szinte ki csattanó delfinként szabad vizeken versenyt úszott a kapitalizmus felbillen» előtt álló járművével. Hogy a szocialista nemzeti öntudat miben külön bözik a burzsoá nacionalizmustól, az kiviláglik Ba- cíiek elvtárs mondanivalójából és szavainak érzelmi színezetéből. A szocialista nemzet szélesebb közössé get ölel fel, mint a burzsoá nemzet s ép ezáltal vá lik képessé arra, hogy más szocialista nemzet tag jaiban is dolgozó testvéreket lásson. A szocializmus és a nemzetiségi kérdés összekap csolása békés egyetértést és összhangot teremt olyan pontokon, ahol a burzsoá nacionalizmus a félreérté sek árkait szakadékokká mélyítette. A burzsoázia nemcsak osztályvakságból, de az ellentétek kiélezé sére irányuló taktikából az elnyomott dolgozókat is felelőssé tette uraik bűneiért, ellenszenvet éreztetett velük olyan túlkapásokért »melyekben semmi részük nem volt. Népi demokráciában hasonló taktikával nem lehet előhozakodni. Tettekkel méltó választ adni a fiainak kivétel nélkül egyforma jogokat és gondoskodást juttató sz- cíalista haza jóindulatára — ez a csehszlovákiai magyar dolgozók legközelebbi feladata. E feladatot azzal teljesítik, hogy 1. szocialista állampolgárokká nevelik és formálják önmagukat, olyanokká,, akik a szocializmus építésével kapcsolatos új életüknek és új kötelességeiknek tiszta és világos tudatában van nak, 2. kultúrális téren elkövetnek mindent, hogy az értelmiségi munkaterület betöltésre váró munkahe lyeire — itt elsősorban az iskolai és a politikai okta tásról van szó — minél gyorsabban megfelelő mun kaerők kerüljenek, 3. tevékenységűkkel, teljes oda adásukkal az újtípusú állam építéséhez cementül szolgáljanak s ezzel bizonyítsák, hogy íme, a cseh szlovák népi demokrácia a benne érvényesülő gya korlatias eszmeiséggel megold olyan problémát mely- ivei sem a bürokratikus és abszolutista régi Ausz tria, sem a magyar feudalizmus, sem az első köztár saság reménytelen koalíciós kormányzata nem tu dott megbirkózni. Sztálin elvtárs arra tanít bennünket, hogy a nemzeti elnyomás megszüntetése maga után vonja a szabad fejlődéstől előzőleg elzárt nemzetek „nem zeti újjászületését, nemzeti kultúrájának fejlődését, az országunkban élő népek baráti kapcsolatainak megszilárdulását és a szocialista építés terén meg nyilvánuló együttműködésük megvalósítását.” (Idé zett mű 3S4.385. old.) E szép és hatalmas feladatok megvalósítására lendületesen elindulni s teljesítésükre minden erőt mozgósítani — ezt várja Csehszlovákia munkásai nak és dolgozó parasztságának társadalma a testvé ri magyar dolgozóktól. Irta Kónya Lajos Véreső és könny öntözte váltig. Bánat termett benne, roskadásig. Világ földje — mohos múlt, enyészeti Hajnalodik, fénylőbb kertre nézek. Kicsirázott — éppen nyolcvan éve — Az a mag, mely lombot hajt az égrel Egy csecsemő virágszirom-ujja, Iljics keze — idézgetem újra. Nőtt az a kéz, ahogy nőtt az osztály. Tudhatod, ha csomókat bogoztál, Elfáradtál s kezedre fonódott — Lenin keze volt, aki feloldott. «- Látom arcát, akaratos dllát, Őszi szélvész lengeti szokottat, Tiszta eszmék lobogása lángol Boltozatos, erős homlokáról. Látom arcát, mintha nem is képen — Fénylő szettem sugara szemében S ha hátrálnék ellenség nyilától Erőt kapnék gúnyos mosolyától. Gyermekednek hogyha vermet ásnál — Nem rútabb a rút megalkuvásnál, Árulóra gyilkos tüzet zúdíts, Engesztelhetetlen légy, mint Iljicsl Bár lehetnék oly rettenthetetlen Kőszáli sas, bátor, győzhetetlen! Nézek rá, az első bolsevikra, Tekintete fegyujt mint a szikra. Lenin — mondták magyarázatképen Iskoláikat mutogatva, képen, Lenin — mondták; nem mondták is láttam —- Vérpatakban, fegyverek zajában. Láttam öt a harcosok szemében — Égethetné szivemet a szégyen, Ha engem is nem gyújtana lángra — Áldott legyen léngos lobogása! Rég, elment, de mintha ma is élne Fogódzhatom óriás kezébe, Huncut szemét, akaratos állát — Mintha látnám hullámzó szakéllát! Lenin — mondom, magyarázatképen Lenin, Sztálin — feleli a népem. Sűrű erdő sarjad homlokából — Nevében az öröklét világoll
