Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 11. szám - Vietor Márton: Szlovákia a III. internacionálé keletkezése idején (IV.)
vák szociáldemokrata párt képviselő tes tületé kiáltványt adott ki, melyben ünne pélyesen hangsúlyozta, hogy a magyarok elleni mindennemű íntervendló ki van zárva1’ • B nyilatkozat következtében a magyar forradalmi kormányzótanács csapatait a demarkációs vonaltól azonnal elvonta és átdobta őket a román frontra. Mire másnap, április 27-én megindultak a csehszlovák csapatok és átlépték a de markációs vonalat, hogy Ficcloníe hadse reg-parancsa érteimében, „a vörös gárdák által kiürített területeket a köztársaság és a humanitás érdekében megszállják, a vasutakat, vasúti gócpontokat és a pol gárok vagyonát biztosítsák". A szociáldemokrácia ezzel a ténykedé sével a burzsoázia taktikai helyzetét szol gálta és biztosította; április 16-tőd 26-ig a támadás veszélyének hangoztatásával gyengítette a Vörös Hadsereget a román fronton, mert lehetetlenné tette a csapa tok elvonását ászaikról, miáltal elősegítet te a románok előnyomulását; nyilatkoza tával félrevezette a nehéz hefyzetben küz dő Tanácsköztársaságot és elhitette an nak kormányával hogy a támadás elma rad; ennek folytán megtörtént a védelmi csapatok ©’vonása és olyan helyzet ke letkezett, melyben a csehszlovák hadsereg hivatkozhatott arra, hogy „nem támad, csak a kiürített területeket szállj a meg \ A keleti szakaszon a támadás megindult április 27-én és a csehszlovák csapatok május 2-ig megszállták a Sátoxa’jaújhely, Csap, Munkács közötti térséget, míg a j Vörös csapatok kemény ellená'lá.s után visszavonultak. A szlovák szakasz első részében Mis kolc irányában a támadás április 29-én kezdődött. Miskolc elesett május 2-án és május 9-ig a támadó csapatok elérve Eger közelében a kitűzött célclkat, 100 —150 kilométer szélességben és körülbe lül 45 kilométer mélységben áttörték a demarkációs vonalat. A szlovák szakasz második részében Zseiíz—Rimaszombat vonalán. május 1-én indult a támadás, Salgótarján, Ba lassagyarmat, Pétervásár irányában. A végcél Nógrádveröoze—Szarvaskő (Mát ra) vonala vtoit, tehát további 100 ki o- méter szélességű és 40—45 kilométer mélységű áttörés volt tervezve, A salgó tarjáni bánya- és iparvidék megszállása halálos csapást mért volna a Tanács-köz társaságra. Érthető, hogy a magyar pro letárok erre a szakaszra összpontosítot ták hősies erőfeszítéseiket. Az első he venyészett fegyverzetű munkáscsapat már Fülek előtt várta a támadókat, de csak ■ Lapujtö-—-Somos vonalán fogták fel az első támadó hullámot. A bányászok, az acél művek, az üveggyár és többi üzem mun kásai egy álló hétig védték üzemeiket a jól felszerelt katonai túlerő ellen. A Bu, dapesten felállított Vörös Gárda-egységek és munkászászlóaljak május 9-én lendül tek ellentámadásba és 12-ig a támadókat eredeti állásaikba szorították. A Vörös Hadsereg azonban még ekkor sem tá madott és a visszavonulást nem zavarta. Ez a visszavonulás veszélyeztette a Mis kolc térségében fekvő csehszlovák csapa tokat. Ezért újabb támadás indult Salgó tarján ellen május 18-án öt napiig tartó súlyos harcok után a Vörös Hadsereg ismét feltartóztatta a támadókat. A támadó harcok lefolyását és azoknak eredményeit nem hozták nyilvánosságra. A cseh forradalmi munkásság saj tója így írt május 9-én: „Csapataink Szlová kiában már két nap óta harcolnak a de markációs vonalon túl és hogy bizony vol tak ütközetek arról a halottakra és se besültekre vonatkor Prágába érkezett hírek tanúskodnak — és mi még min dig nem értesültünk megbízható forrás ból arról, hogy tulajdonképpen mi is tör ténik". Május 16-án: „... még mindig nem látunk tisztán a kormány á’tal tervszerűen irányított előrenyomulás kér désében, melynek során csapataink át ép- ték a demarkációs vonalat és Magyaror szág területére nyomultak. Kormányunk többszöri intervenciónkra kifejezetten úgy nyilatkozott, hogy Magyarország ellen katonai előnyomulás elrendelve nem lesz. A sajtó azonban egyelőre olyan híreket hoz, hogy az előrenyomulás" folyamatban van. Igaz ez?" Miután a támadás és az annak követ keztében megindult eredményes ellentá madás felbontással fenyegette az antant haditerveit, kénytelen volt a burzsoázia eititko’lni mindazt, ami az ellentámadást megelőzte és a hivatalos propaganda hosz- szú éveken keresztül terjesztette azt az alaptalan verziót, hogy a támadást a ma gyar Vörös Hadsereg kezdeményezte. A Tanács-köztársaság bukása után nem volt nehéz meghamisítani a tényeket, hiszen a részvevők el voltak némítva és a hivata los okmányokat hét lakat alatt őrizték. Az igazság azonban él- a dolgozók em lékezetében és nem merült fe'edésbe az a tény sem, hogy a megtévesztett cseh és szlovák katonák, amikor Salgótarjánnál vérüket ontották abban a hiszemben, hogy a haza érdekeit védik, bizony a morva bankok magánérdekeiért verekedtek, pon_ tosabban azért, hogy a morva pénzmág- nások tulajdonát képező és Salgótarján körzetében fekvő bányák csehszlovák te rületre kerüljenek. A cseh és szlovák proletariátus nem maradt tétlenül. Ahol módja volt, bekap csolódott a harcokba és a pctitáíkai akciók, fegyveres megmozdulások, katonai láza dások sorozatai bizonyítják, hogy hü ma radt a proletár internacionalizmus esz méihez és a lehetőségekhez mérten támo gatta a magyar proletariátus harcát. Prá gában röplapokat osztogattak, Kladhóbaa a bányászok tiltakozó gyűléseket tartot tak és a csehországi gamizonokban ka tonai lázadások keletkeztek. Uzshorod- bam, Losoncom Érsekujvárott a támadás előtti napokban a helyőrségek egyes ala-
