Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 11. szám - Varga János: A tömegpolitikai munka mint a szocializmus sikeres építésének előfeltétele
tásáról beszélünk, ebbe beletartoznak a kispolgárság óriási tömegei is, akiket ép pen a tömegszervezeteken keresztül győz hetünk meg legjobban a Párt polit'kájá- nak helyességéről. És ezt a nevelömunkát kell, hogy elsősorban a párttagság tegye magáévá, azok, akik hivatottak a tömegeket vezetni és tanítani. Természetes, hogy párttagsá gunk ilyen magatartása mellett a tömeg szervezetek aktivitása is elmarad és ezek nek aktivizálását sokszor a legkényelme sebb módszerekkel igyekeznek megoldani. Hogyan képzelte el például mindeddig egyes járási pártszervezet a tömegszerve zetek aktivizálását? Ügy, hogy igen sok esetben a Csemadok, vagy más tömegszer vezet járási titkárának utasítást adott, mely szerint egy vagy két községben kell dolgoznia három-négy héten keresztül az egyes akciók levezetésénél. így történt pél dául Losoncon, ahol a Csemadok kerületi titkárát, Rimaszombaton a járási titkárt, Nyitrán pedig a Csemadok kerületi titkár ságának egész személyzetét osztották be munkára. Az eredmény az volt, hogy a já rási titkár megszűnt tömegszervezetünk nek irányítójává lenni és nem tudta mozgó sítani tömegszervezetét a párt- és kormány- határozat végrehajtására. Azokon a helye ken azonban, ahol a pártszervezet a tö megszervezet funkcionáriusát a feladatok elvégzése érdekében megbízza konkrét fel adatok alapján a tömegek mozgósításával, ott az eredmény a párt- és kormányhatá rozat jó végrehajtása. Hogy mindezeket a felsorolt feladatokat nem tudták falusi pártszervezeteink kellőképpen megoldani, ebből következik a második hiányosság, hogy pártszervezeteink nem rendelkeznek pártonkívüli aktívával, nem tömörítik ma guk köré a pártonkívüli aktivisták töme geit, akiken keresztül naponta tudnák meggyőzni a dolgozó tömegeket a párt he lyes politikájáról. Jó lenne, ha ezek a párt- szervezetek megértenék Sztálin elvtársnak azon mondását: „A bolsevik párt ereje nemcsak a párt funkcionáriusaiban és agi tátoraiban van, hanem hatalmas ereje abban van, hogy meg tudta szervezni a pártonkívüli agitátorok tíz- és százezreit, akiken keresztül naponta és a napnak min den órájában éreztetni tudja a tömegekkel a párt áldásos nevelő munkáját." A mi fa lusi pártszervezeteinknek is központi kér déssé kell tenniök a pártonkívüli agitáto rok százai- és ezreinek kinevelését, amit megvalósítani azonban csak akkor tudunk, hogyha párttagságunk fokozottabb mérték ben bekapcsolódik a tömegszervezetekben végzendő aktív munkába. Igém jelentős hiá nyosságot tapasztalhatunk pártszerveze teinknél azon a téren, hogy a szövetkeze tek megalakításánál igen sok esetben nem törődömségből, vagy politikai meglátás hiányában eltűrték a kulákok beszivárgá sát a szövetkezetekbe. Honnét adódik és mi az oka ennek az opportunista álláspont nak? Onnan, hogy ezek az elvtársak úgy hiszik, hogy a szocializmus építése aszfal tos, sima út számunkra és nem akarják tu domásul venni, hogy a szocializmus építése továbbra is az osztályharc útja, amely a kapitalizmus utolsó maradványainak, a ku- lákoknak elszigetelésén keresztül vezet a végső győzelemhez. Tömegpolitikai munkánk formái Tömegpolitikai munkánkban mindeddig leggyöngébb pontunk a személyes agitáció. Pedig- tudnunk kell azt, hogy a bolsevik párt és pártunk, Csehszlovákia Kommunis ta Pártja hosszú éves tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a sikerek azért születtek meg, mert a kommunisták naponta beszél tek a pártonkívüliekkel, mert házról házra jártak és felvilágosították a tömegeket po litikánk helyességéről és meggyőzték a szé les tömegeket. Tehát ma is kell, hogy a személyes agitáció tömegpolitikai munkánk állandó formája legyen, mert a tömegekkel való állandó személyes kapcsolat nélkül nincs jó tömegpolitikai munka. Az egyéni agitáció óriási jelentőségét fényesen bizo nyította' az EFSz-ek megszilárdításáért folytatott kampány 1952 nyarán. Feltehet jük a kérdést, vájjon sikerült volna-e meg győzni a dolgozó kis- és középparasztság óriási tömegét a közös gazdálkodás előnyei ről a személyes agitáció nélkül? Nem, nem sikerült volna, mert habár a tömeggyülésen megjelent előadók világosan megmagyaráz ták a tömegeknek a közös gazdálkodás előnyeit, ez mégsem lett volna elégséges, mert a falusi reakció, a kulákság igyeke zett volna ennek hatását csökkenteni éppen az által, hogy személyes agitációt végzett volna a parasztság között a szövetkezetek ellen. Tehát a személyes agitációs munkán keresztül ilyen módon lehetetlenné tettük a falusi kulákok aknamunkáját és a szemé lyes agitáció ezen a nyáron úgy mutatko zott, mint a tömegpolitikai munka egyik legfontosabb fajtája, melynek nyomán konkrét eredmények születnek. A tömeg politikai munka második formája a nép pel való beszélgetések, vagy tömeggyülések falvainkon. Azonban igen sok esetben funk cionáriusaink helytelenül készülnek fel e gyűlések lefolytatására, mert a legtöbb esetben a gyűlésen megjelent népnevelő és előadó nincs tájékozva a helyi problémák ról, minek következménye az, hogy elvon tan beszél a szocializmus építéséről, és an nak soronlévő feladatairól, ahelyett, hogy őket a falu problémáira vonatkoztatná mely problémák érintése feltétlenül érdekli a falut, mert összefügg mindennapi életük kel. Ez azonban nem jelenti azt, hogy csak helyi problémákkal foglalkozzanak népne velőink és csökkentsék az előadások elmé leti színvonalát, hanem ellenkezőleg, az előadás elméleti részének kibővítése a he lyi problémák fejtegetésével tarkítja és emeli az előadás színvonalát és az iránta való érdeklődést Az agitátorok második legnagyobb hibája mind az egyéni agitácíő- ban, mind a néppel mlő beszélgetésekben az, hogy legtöbb esetben csak eredményeink kel foglalkoznak és elhallgatják hiányos-
