Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 11. szám - Szántó László: A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 35. évfordulója
A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 35. évfordulója A szovjet nép és vele együtt a világ összes dolgozói, a békéért, az emberi hala dásért, a kommunizmus nagy ügyéért küz dő becsületes emberek százmilliói 1952 no vember 7-én ünnepük a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 35. évfordulóját. A világtörténelem ezen kétségtelenül leg nagyszerűbb eseményének évfordulója min den évben különös erejű mozgósítója az emberiség jobb, éietesebb, tehát szocializ must akaró többségének a kapitalista reakció erői ellen, de az ez évi évforduló mégis kiemelkedik az eddigiek sorából. Az SzK(b)P Központi Bizottságának döntése, amely a párt XIX. kongresszusának össze hívását elhatározta, a 35. évfordulót külö nös jelentőségűvé teszi. Már csak az a puszta tény is, hogy a munkások és parasztok szocialista állama 35 év óta fennáll, virul és támogatja az emberiség haladását, egyedülálló történel mi jelentőségű, de igazi nagyságát csak akkor értjük meg, ha egyidejűleg látjuk ellentétének, a kapitalista világnak a rom lását, rothadását és halódását. Micsoda tengerét a szemenszedett hazugságoknak, micsoda légióit az aljas és álnok cseleke deteknek kellett kivédenie a szovjet nép nek, hogy biztosítsa a saját és a haladó emberiség jövőjét. Évtizedeken keresztül azzal ámították a tőkés országokban, te hát az első csehszlovák repubükában is, a politikusok és „ideológusok“, tehát a Masarykok, Benesek, Dérerek és Klofácsok a dolgozó népet, hogy „a szovjet agyaglá bon álló kolosszus, amely nem bír ki nagy megpróbáltatást s ezért meg vannak szám lálva a napjai.“ Huszonhárom éven keresz tül visszhangzott a kapitalista világ „tu dósainak“ és politikusainak jóslataitól, akik holt biztosra jövendölték a „szovjet gaz dasági összeomlását“ és a „kommunizmus csődjét“. S az áruló szociáldemokrata veze tők voltak a legcudarabbak, a munkásság elejében legkételkedcbbek s a kishitűség legszorgalmasabb magvetői. Az Októberi Forradalmat egyszerűen hibás kísérletnek jelentették ki, amely a munkásságnak csak kárt és szerencsétlenséget hoz. Lenin és Sztálin s a bolsevik párt, me lyet ők neveltek, a marx-lenini elmélettől vezérelve meg voltak győződve, hogy a mun kásosztály teremtő ereje legyőzhetetlen és a kapitaüzmus világméretű, felszámolása elkerülhetetlen. Lenin eívtárs már az első évfordulón így jellemezte a munkásosztály és a dolgozó parasztság győzelmének és uralkodásának jelentőségét: „A * világtörténelemben először sikerült szocialista pártnak lényegében befejeznie a hatalom kivívásának és a kizsákmányo lok elnyomásának müvét, sikerült közvet lenül hozzájutni a kormányzás feladatá hoz. Kell, hogy a szocialista fordulat ezen igen nehéz, (de igen hálás) feladatának méltó végrehajtóinak bizonyuljunk. Gon dolni kell arra, hogy a sikeres igazgatáshoz a meggyőzni tudás művészetén, a polgár- háborúban való győzni tudás művészetén kívül feltétlenül szükséges a gyakorlati szervezés művészete is. Ez a legnehezebb feladat, mert arról van szó, hogyan szer vezzük meg újszerűén több tízmillió ember életének legmélyebben fekvő alapjait. A leghálásabb feladat ez azért, mert csak azután, amikor meg lesz oldva (fő és alap vonalaiban) mondhatjuk, hogy Oroszország nemcsak szovjet, hanem szocialista köztái- sasággá is lett.“ A Nagy Októberi Szocialista Forradalom óta eltelt 35 év óriási méretű bizonyítása volt Lenin elvtárs ezen megállapításának. A szovjet nép Sztálin elvtárs és a kommu nista párt vezetésével hősies és áldozatos teremtömunkával megteremtette a föld egyhatodán a szocializmust, végrehajtotta a történelem által reáruházott feladatot, megtanult új módon gazdálkodni, kormá nyozni és életének jövőjét terv szemen épí teni. A sztálini, nem egészen három öt éves tervvel az elmaradott, évszázadokon ke. észtül minden lehető és lehetetlen erő szakoskodó ellenséggel zaklatott és szagga tott, félfeudális agrárországból a világ legfejlettebb technikájával dolgozó és leg termelékenyebb iparával rendelkező és leg boldogabb népű országát teremtette meg. S hogy ez nem propaganda volt, mint azt a burzsoázia szócsövei harsonázták a világ ba a második világháború előtt, annak mindenkit, még a fasisztákat is meggyőző bizonyítékát adta az, hogy' a szovjet ha talom megingathatatlan és megdönthetet len, hogy a szovjet kormány szilárdabb és állandóhb, mint bármely más kormány a világon, hogy a Szovjetunió politikai, gaz dasági, erkölcsi és katonai erőforrásai ki- merithetetlenek s egyre gyarapodnak s hogy mindezért a szovjet állam és szocia lista társadalmi rend magasabbrendü em berek, magasabbrendü élet • rendje, mint amilyent a kapitalizmus képvisel. „Az Ok tóberi Forradalomban született szocialis ta rend lebírhatatlan erőt adott népünk nek és hadseregünknek“ — mondotta Sztálin elvtárs a háború éveiben. A Szov jetunió azért legyőzhetetlen, mert az embe rek már nem nyögik a termelőeszközök magántulajdonának rabigáját s ezért itt már megszűnt embernek ember által való kizsákmányolása és elnyomása. Itt már nincs léháskodásból fénvüző és munkából éhező ember. A szovjet szocializmusban az élet, a társadalom fejlődésének törvénye, szükségszerűsége' az egész társadalom és az egyén jólétének a fokozódása éppen úgy, Szántó László
