Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 10. szám - Bethlen Oszkár: Steiner Gábor elvtárs harcos életének utolsó évei
Steiner Gábor elvtárs harcos életének utolsó évei Betlen Oszkár ■Steiner Gábor elvtárs három és fél évig volt a német fasiszták fogságában, — túlnyomórészt a budhenwaidi koncentrá ciós táborban, amelynek kapuján, otly so kan jöttek be és oly kevesen távoztak el. Idős, gyenge fizikumú ember volt már, mikor Buichenwaldba hurcolták, — meg viselték őt a szakadatlan, harc és ül döztetés évtizedei. És ebben a gyikos tá borban, ahol erős fiatalemberek sorvad tak hónapok, sőt hetek alatt csontvázzá, -—- Steiner elvtárs három évig állta a har cot, erősebbnek .bizonyult aiz éheztetéssel, a fasiszták ökleivel, a buiehenwaldi kőbá nya rabszolgamunkájának kegyetlen ter heivel szemben, mint a legizmosabbak: mindennél nagyabb erőt adott neki kom munista hite, mély tudása. Egyetlen hatalmas vésztőbe’y volt az egész koncentrációs tábor. Ezen a vesztő helyen emberfeletti küzdelem folyt az em berekért, megmentésükért, — az élet ért. Az életért folyó harc nemcsak azt je lentette, hogy valahonnan, — ha a náci legények őrzött kamaráiból is, — eleségct kellett szerezni a lassú éhhalálra ítéltek számára; nemcsak azt jelentette, hogy valahonnan még egy inget, ruhadarabot kellett elővarázsolná a vékony vászonru hában 25—30 fokos hidegbe kivetett em berek számára; nemcsak azt jelentette, hogy rejteni kellett a betegeket, meleg búvóhelyeket teremteni a megfagyás kü szöbén állóik számára. Ezt is jelentette a harc az emberekért, az életért. De nem csak ezt és talán nem is elsősorban ezt. A harc az emberekért, a harc az életért elsősorban azt jelentette, hogy tovább kellett erősíteni az elv társak kommunista öntudatát, erősíteni az összes foglyok an tifasiszta öntudatát, harcolni a meggyö tört foglyok vereségérzete ellen, harcolni azcik eliten ‘a kísérletek ellen, amelyekkel a fasiszta táborvezetés meg akarta bam tani a. tábor foglyainak egységét, a né met rabok között terjesztett sovinizmus, nacionalizmus ellen, a band'ti'zmus ellen, amelynek segítségével a táborvezetés hó hérokat igyekezett nevelni a foglyokból — foglyok eliten. A harc nem könnyű íe’tételek között folyt. 1939, 1940, 1941, 1942 azok az évek, amelyekben Steiner elvtárs a buchenwal- di koncentrációs táborban volt, — a né met fasiszta hadsereg háborús elörenyo.. múlásának évei voltaik. S a nem fasiszta külvilágtól légmentesen elzárt táborban a rettenetes fizikai nyomás alatt élő fog lyok gyöngébbjei meginogtak, saját fizi kai kiszolgáltatottságuk érzetétől, nem látták a párt erejét, a népek erejét, a Szovjetunió erejét. Aki pedig megingott itt, az el is bukott. Aki nem hitt törhe tetlen szilárdsággal ügyünk igazában, an nak nem volt lelkiereje, hogy eUentálljón a fasiszta tábor rettenetes:, halálos nyo másának. Itt buktak el a gyengék, azok, akik odakünn is ingadoztak, odakünn isem követték szilárdan és törhetetlen bizalom mal a pártot, a Szovjetuniót, de ingado zásuk kinn még nem n^utatkozott meg teljes végzetességében. De erősödtek a táborban azok, akik nek élete elválaszthatatlanul összeforrott a munkásosztály ügyével, a szocializmus ügyével, akik a párt törhetetlen katonái voltak. Bennük a buchenwaldi tábor halálos- légköre, a fasizmus fenevadábrázata nem kishitűséget és ingadozást váltott ki, ha nem éppen ellenkezőleg: erősítette, mélyí tette bennük azt a. felismerést, hogy le hetetlen becsületes embernek másképp élni, mint hogy minden erejével és gon dolatával küzd a kaipitalizmus ellen, az imperializmus ellen és annak szörnyű édesszülöttje, a fasizmus éllen. Abban, hogy a kommunisták zöme. óriási többsége megingathatatlan harco sa maradt a pártnak, a munkásosztálynak, — óriási szerepe volt a buchenwaldi kon centrációs táborban a legkegyetlenebb nác'terror színhelyén, a tömeges vesztő helyek fenyegető közelségében is élő és küzdő illegális pártszervezetnek. És en nek a ragyogó harcot vívó pártszervezet- nek, amely egyesítette a német kommu nistákat, a Németország által megszállt országok kommunistáit, — ennek a .párt szervezetnek nagyszerű, kimagasló tagja volt Stemier Gábor elvtárs, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságá nak tagja, a csehszlovákjai magyar dol gozók feledhetetlen emlékű élharcosa. Szeretnék itt néhány esetet elmondani
