Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 2. szám - Révai József: Az új magyar építészet kérdései
építészet lényege, hanem az üvegfalak, a cölöpökre állított házak, az értelmetlen sík területek, amelyek nek még „funkcionálisan“ sincsen értelmük. A for malizmus az új építészet lényege. Nem tagadom azt, hogy az új építészet kezde ményezőiben, talán magában Le Corbusierben is — legalább is kezdetben — volt a lázadásnak egy ele me az ellen a társadalmi rend ellen, amely nyomor- tanvákat épített De az is nyilvánvaló, hogy az, ami eze n a nagy lázadókban egészséges, az azért egészséges, mert ha nem is voltak összeforrva a kö vetkezetesen haladó osztálvnak, a munkásosztály nak a mozgalmával, valamilyen haladó népmozga lomhoz, vagy népi törekvésekhez többé-kevésbbé szervesen mégis csak hozzátartoztak. És ami nem egészséges bennük, ami bennük, mint a dekaden cia eleme és mozzanata jelentkezik, az éppen azzal függ össze, hogy nem kapcsolódtak elég szorosan ezekhez a népmozgalmakhoz. Az építészet területén éppen az a sajátos, sőt bizonyos értelemben tragikus, hogy a kispolgári lá zongok nem is lehettek szoros kapcsolatban a nép mozgalmakkal Egy író számára, egy zenész számára ez sokkal könnyebb volt Hogyan kapcsólődhatik össze egy lázadó építész valamely haladó népmoz galommal? Proletár-építészet nem keletkezhet a ka pitalizmus megdőlte előtt — proletárirodalom kelet kezhet Ha ez így igaz — és azt hiszem, igaz — akkor mire alapozza Major elvtárs azt az állítását, hogy a Bauhaus mozgalmában ott szerepelt a rothadó kapi talista osztály ideológiája is. de a feltörekvő, haladó osztálv ideológiája is? A feltörekvő osztálv a huszas évek Németországában a munkásosztály volt Ki képviselte a német munkásosztályt azokban a törek vésekben. amelyeket a Bauhaus-mozealom fejtett ki9 Hogyan lehet az, hogy ez a mozgalom — annak ellenére hogy Major szerint volt benne rothadó és volt benne haladó is — mégis mint egységes stílus irányzat, egységes építészeti irányzat jelentkezett? Hogyan lehetséges az. hogy egy ilyen egységes szel lemi jelenségként fellepő irányzat mögött a rothadó burzsoázia is és a feltörekvő munkásosztály is egy szerre és együtt ott állt9 Ezt az állítását Major elv társ nem bizonyíthatja és nem indokolhatja, mert fogalmilag, történetileg, mindenképpen lehetetlen. Az, hogy a Bauhausnál szereplő építészek deklasz- szált elemek voltak, akik elégedetlenek voltak a fennálló renddel, mert nem kaptak megrendeléseket a burzsoáziától — ez korántsem jelenti azt, hogy a haladó osztály, a munkásosztály is ott állott a Bau haus ideológiai és stilustörekvései mögött. Hadd térjek itt ki Bernáth Aurél hozzászólásá ra Ő azt mondotta, hogy ami a modern stílus az épí tészetben. az a festészetben Nagybánya. És szerinte: ahogyan a mi festészetünknek Nagybányához, nem pedig Munkácsy Mihályhoz kell, mint hagyomány hoz visszanyúlnia, úgy az építészeti hagyományok ért nem a klasszicizmushoz, hanem a modern építé szethez kell visszanyúlni. Természetesen világnézet, eszmei meggyőződés és nem pusztán ízlés dolga, hogy ki mit tart haladó hagyománynak. Mi semmi esetre sem mondjuk azt: , Le Nagybányával!“ Nagy bánya komoly lépés volt előre, valami új felé. ah hoz képest, amilyen állapotban akkor volt a magyar képzőművészet De azért nem vagyunk hajlandók Nagybányát idealizálni és Munkácsyval szemben eszményképként odaállítani kibontakozó szocialista realista képzőművészetünk elé. Nagybánya vagy Munkácsy — ez azt fejezi ki. hogy a világot minek fogjuk fel: látványnak-e, vagy történetnek, kép nek-e vagy eszmék, emberek, osztályok, a régi és új harci terepének? Azt hiszem, ha így nézzük a Mun- kácsy-Nagybánya ellentétet, akkor amellett kell döntenünk, hogy olyan festészetet akarunk hagyo mányként tisztelni és festészetünk elé példaképként állítani, amely a világot nem képnek, hanem eszmék harcának és történetének fogja fel. Nézzük meg közelebbről az „emberszolgálat“ kérdését a modern építészetben. Ez bűvölte el, ez babonázta meg Major elvtársat. Az 1918-as német polgári forradalom után csak úgy burjánzott az ex presszionista irodalom Németországban. Ennek az irodalomnak versben és prózában egyaránt, minden második szava — hol kisbetűvel, hol nagybetűvel — ez volt' „az ember“! Az ember volt az eleje, a köze pe és a vége ennek az expresszionista, konstrukti vista irodalomnak A történelmi események később megmutatták, hogy ez az egész lázadás hatóságilag engedélyezett lázadás volt: a figyelem elterelése az osztályharc döntő kérdéseiről Lényegében nem volt egyéb, mint a burzsoázia által a társadalmi munka megosztás bonyolult szerkezete révén kinyitott sze lep, amelyen kitódulhatott a polgári értelmiségben a háborús borzalmak következtében felgyülemlett elégedetlenség gőze — lecsapódhatott és azután megnyugodhatott Nem azok a mozgalmak igazán humanisták, amelyeknek cégére az elvont „ember“. Hadd ajánljam éppen Major elvtárs figyelmébe, akit ez az „emberszolgálat“ megbabonázott, hogy ér demes elemeznie, hogyan lett ebből az „embert szol gáló“ irodalomból, de építészetből is, amely kezdet ben a lakáskérdés megoldását tűzte zászlajára, — hogyan fejlődött ki ebből, mert ebből fejlődött ki és nem másból — a weimari korszak „neue Sachlich- keit-je az „új tárgyilagosság“? Ez az „új tárgyila gosság“ viszont megtagadása volt az emberi princi- piumnak a kultúra területén,a képzőmcvészet terü letén is. Az új tárgyilagosság stílusa az embert is lé lektelen tárggyá változtatta. Minden téren teljesen tagadhatatlan az eszmei azonosság a Bauhaus és a Neue Sachlichkeit között Miért nem elemezte Ma jor Máté hogyan lett a hangoztatott humanista princí piumból nyilt antihumanista principium az építé szetben is. hogyan lett Corbusier terveiből, amelyek napos, levegős lakásokat akartak adni a társadalom elnyomott rétegeinek — hogyan lett belőlük a „la kásgép“ antihumanista elve? Aki szemet húny az előtt, hogy ebből a Bau- haus-mozgalomból mi lett, és hogy a kommunista princípiumot nagyhangon hirdető expressziomzmus- ból, a modern építészetből hogyan lett az emberte len az „Neue Sachlichkeit“ — aki ez előtt szemet húny, az elméletileg gyáva. Major elvtársnak, aki itt egészen bátran képviselt gyökeréig helytelen állás pontot, legyen meg a bátorsága ahhoz is, hogy ezt az elemzést végigvigye. Itt egyébként nemcsak az építészetről van szó. Ez az egész úgynevezett „gépesztétika“ nemcsak építészeti jelenség A huszas években és még később is szélesen hullámzott ez a mozgalom, ez az állítólag lázadó, valójában dekadens áramlat. A kapitalizmus egész kulturális élete tele volt ezzel a gépimádattal, a gépnek mint esztétikai ideálnak a feltüntetésével. A gépnek, betonkonstrukciónak, a „tiszta célszerű ségnek“ ez az imádata csapódott le az új építészet elméletében és gyakorlatában. Engedjék meg, hogy most rátérjek arra a bizo-
