Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 8. szám - A népi demokráciák országai: Albán népköztársaság
Az Albán Népköztársaság tengerparti üdü lést nyújt az ifjúságnak. Forgalom. baji 1949. végén 7 traktarállomá# voit üzemben. Albániában 1946-ban még csak két me zőgazdasági termelőszövetkezet működött. 1960 elején már több mint 50 dolgozott. Az albán nép legjelentősebb kenyémö- vénye. a kukorica, melyet 83.000 hektáron termelnek a tengerparti sík területeken A gabonafélék alig több, mint felét teszik ennek a mennyiségnek. A mocsaras, jói öntözhető területeken rizstermelés is fö lsők. Az összgabonatermelés 1948-ban 2.7 millió q volt. Igen magas színvonalú az albán kert kultúra, különösen, az olajbogyó és dióter melés. Az olajbogyó termelés 750.000, a dió évi 2.3 millió q körül ingadozik. Üjab- ban megindult a cukorrépatermelés is. Világhírű a kitűhő minőségű albán do hány, amelynek termelése 2000 hektáron folyik Elbasszan, Skutari és Durazzó környékén. Különösen nagy súlyt helyez nek a gyapottermelés kiterjesztésére és minőségi feljavítására. A mezőgazdasági vetésterület az 1938. évi 186.000 hektárról 316.000 hektárra emelkedett 1947-ben, s a kétéves terv fo lyamán a háború előttinek kétszeresére. 357.000 hektárra emelkedik. Albánia hegyem számos fafajtát vág nak. Bükk, tölgy, juhar, cser és különböző fenyőerdők borítják a hegyeket, amelyeket a felszabadulás előtt még alig gondoztak, a kitermelés is elmaradott volt. A fakiter melés ma a háború előttinek több mint hétszerese. A fakitermelésnek nagy aka dálya az utak és szállítóeszközök hiánya, illetve kezdetleges állapota. Vasútja Albániának a felszabadulás előtt nem volt, úthálózata is csak kezdet legesen épült ki, az első vasút, amely csu pán 1948-ban épült meg 43 km hosszúság ban, a pekinjei olajvidéket köti össze Dur- resi kikötőjével. Megépült továbbá a Ti rana—Duresi-i vonal 36 km hosszúságban, épül a Durresi—Elbasszan-i vasút és a Durresi—Tirana-i autóút. A felszabadulás után hatalmas munkával 4221 méter hosz- szúságú hidat állítottak helyre, 214 km új utat építettek, s több mint 2000 km utat állítottak helyre. Albánia két legfontosabb kikötője Vlo- na és Durresi, amelyeken át a külkeres kedelmet lebonyolítják. A külkereskedle- lem 1946-ban már 100 százalékig az állam kezében volt. A belkereskedelemnek közel fele volt állami kézben 1949. végén, 40 százaléka szövetkezeti kézben s csupán 16 százaléka magánkézben. Albánia legfontosabb kiviteli cikkei: a nyersolaj, dohány, növényolaj, nyersbőr, aszfalt és tojás. Fő behozatali áruk: ne hézipari, gépipari felszerelések, mezőgaz dasági gépek és használati javak. Albánia nagy fellendülését elsősorban a Szovjetuniónak köszönheti, amely hosszú lejáratú beruházási hitelek formájában ipari és mezőgazdasági gépeket szállított Albániának. Albánia külkereskedelmi szerződést kö tött az összes népi demokráciákkal. Len gyelország hajókat, kokszot és textiláru kat szállít, Bulgária szarvasmarhát, Ma gyarország távíró- ég telefomberendezése- ket, Csehszlovákia teherautókat és textil árut, Románia fát, üveget és cementet. Albánia példája mutatja legjobban, hogy egy évszázadokon át fejlődésében elmaradt félfeudális ország a Szovjetunió és a népi demokrácia országainak kölcsönös gazda sági segítsége révén mily rohamosan ipa rosodhat és haladhat a szocializmus felé, ha a hatalom a kommunista párt által ve zetett munkásosztály kezében 'van.
