Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 1. szám - Gál László: Balázs Pista ujító lesz
Valami jóleső melegséget érzett szíve körül, Kö zelebb húzta székét az asztalhoz és beszélni kezdett. — Azt hiszem hibát követtél el azzal, hogy nem jársz gyűlésekre. Havonként egyszer igazán hazame hetnél a későbbi vonattal is. A gyűléseken tanultam meg én is a párttitkár szavaiból a munkaverseny iga zi értelmét és célját. A rendkívül érdekes és tanulságos beszélgetés nagyon elhúzódott. Juhász néni háromszor is beszólt, hogy lehet ebédelni, de a két fiatalember még min dig összebújva tárgyalt. Marasztalták ebédre Pistát. Már csak illendőség ből is. de a legény udvariasan megköszönte a szíves kínálást. Szívélyesen elbúcsúzott a családtól. Eszter- ke kis kezét búcsúzásnál kissé tovább felejtette te nyerében. mint illett volna. A lány kezének akarat lan gyengéd szorítása erősen megdobogtatta a fiú szívét. Vidáman fütyörészve indult hazafelé. Hóna alatt szorongatta a Zolitól kapott könyvet. Valahogy na gyon szénnek, vonzónak találta az életet. A gyönyörű téli napsütésben csillogó háztetőket, szóval az egész világot Elégedett volt önmagával. Ahogv megebédelt, bement a szobába és belemé lyedt a Sztahanov-mozgalomról szóló könyv olvasá sába Egyre fokozódó érdeklődéssel olvasta. Anyja csodálkozva fogadta fia új szokását. Eddig még soha nem történt meg, hogy a vasárnap délutánt otthon töltötte volna. Másnap reggel szokatlan izgalommal ébredt és valami különös izgalommal indult munkába. Más volt ez a reggel. Az évek óta megszokott egyhangú öltözködés, mosakodás, reggelizés, örökösen ismétlő dő mozzanatai, ma valahogy tartalmat, lendületet nyertek. Szinte úgy érezte, mintha új munkahelyre indulna, amelytől nagyon sokat vár. Energikusabb mozdulattal vette fel jól megpakolt táskáját, amelyet édesanyja első este az asztalra készített és határozot tabb léptekkel indult el az állomás felé. Még nem volt háromnegyed hat, amikor beért a műhelvbe. Sietve rángatta magára olajfoltos egybe szabott munkaruháját. Egy kicsit mérgelődött is köz ben, mert jókora bakancsa nem akart átmenni nad rágjának szűk szárán. Ahogy elkészült az átöltözkö- déssel. a műhely poros falán függő órára tekintett. Tíz perc hiányzott a hathoz.y Lassan szállingózni kezdtek társai. Más reggeleken ilyenkor még kényelmesen le szokott ülni a sarokba és kényelmesen elszívott egy cigarettát. A dohányzást most sem hagyta el. Csava rás után azonban nem ült le, hanem gépéhez ment. Gondosan megolajozta a pihenő gép alkatrészeit és csavart egyet a zsírozó szelencéken. Ezt a munkát ezelőtt mindig a munkaidő kezde tét jelző szirénázás után végezte. Sőt volt úgy, hogy meg is feledkezett róla. Ilyenkor pár órai munka után az átforrósodott gépet meg kellett állítani meglazí tani a csavarokat és félórát várakozni arra, hogy a bemelegedett alkatrészeket meg lehessen olajozni. Most azonban minden percért harcolt és még mielőtt az óra a hatot, a munka megkezdését jelezte, volna, felkapta gép mellett heverő kiselejtezett faze kat, amiben az anyagot szokták előkészíteni és el ment egy távolabbi géphez, ahol az anyag első meg munkálását végezték. Kicsit restelte is magát, miközben telerakta a fazekat. Tudta, hogy akik észreveszik kapzsinak fog ják tartani. Valóban így is volt, több oldalról gúnyos megjegyzések szálltak feléje. Sőt fiatal lányok halk, fojtott kacagását is hallotta. Rántott egyet a vállán és úgy tett, mintha nem is venné észre a gúnyos megnyilvánulásokat — tu dom én, mit csinálok, gondolta magában, az nevet majd legjobban, aki utoljára nevet. Pontosan hatkor a sziréna mélyhangó búgására nagy csörömpöléssel kapkodással megindultak a gé pek. Pista már ott ült a gépénél, mellette az előké szített anyag. Mire lassan szedelőzködő társai dolgoz ni kezdtek, ő már jó pár darabot megcsinált. Nagy igyekezettel dolgozott. Állandóan a tegnap olvasott könyv körül forogtak gondolatai. Törte a fejét, megoldásokat keresett, amivel emelhetné ter melését. A tíz órát jelző csengetéskor számadást végzett. Ezen a délelőttön majdnem 200 darabbal többet ter melt, mint máskor ugyanennyi idő alatt. Igaz, ered mény volt ez is. de korántsem volt vele megelégedve. Végeredményben csak annak köszönhette ezt, hogy ma megszüntette a lányokkal folytatott röpke csipke lődéseit, amire máskor jó néhány percet elveszte getett. A vajaskenyér meg a szalonna elfogyasztása után újra a gépéhez lépett és mint akinek hiány ér zete van, mint aki érzi, hogy itt nincs valami rend jén a szék mellett heverő fazékra, az előkészített anyagra pillantott elégedetlenül. — Mi lenne — ötlött hirtelen az eszébe, — ha az ölemben helyezném el az anyagot. Nem kellene a kezemnek minduntalan olyan hosszú utat megtenni a fazékig le és onnan vissza minden darabnál. Nyomban keresett egy kisebb edényt. Telerakta, otthonosan elhelyezkedett a gépnél és az ölébe vette. Már az első pillanatokban megállapíthatta, hogy hasznos ötlet volt, mert valóban gyorsabban dolgo zik. Két órakor a műszak befejezése után kiszámí totta, hogy kis híján 600 darabbal teljesítette túl ed digi normáját. A következő napokon sok olyan fontos dologra jött rá, aminek eddig semmi különösebb jelentőséget nem tulajdonított. Többek között kiszámította, hogy cigarettasodrással naponta közel félórát veszít. Vala hányszor rágyújtott, rövid időre mindig abbahagyta a munkát. Következőképpen módosította tehát a do hányzást. Vásárolt egy cigarettatöltő készüléket a trafikban és előző este mindig előre elkészítette a szükséges cigarettamennyiséget. Ezenkívül beszerzett egy hosszú szipkát is. így munkaközben is rá gyújthat. Ezenfelül, rájött arra is, hogy ha az edényt, ami be a készárut szokta tölteni, nem a gép mellé, ha nem a gép alá helyezi sokkal gyorsabban halad. Ami kor ezt a módosítást bevezette, már teljesen elérte Zoli termelési színvonalát. Csütörtökön este össze számolva négy napi munkájának eredményét meg állapította, hogy kishiján annyit keresett, mint az előtt egy héten keresztül. A pénteki nap fordulópontot jelentett életében. De nemcsak az övében. Kihatással volt az egész mű hely termelésére is. Pista ezen a napon is azzal a lelkiismeretes igyekezettel dolgozott, ahogy tőle egész héten át megszokták. Egymásután helyezte a gépbe az egyenlő hosszúságúra leszabott vas alkat részeket. — Lábával megnyomta a taposót. A vas en gedelmesen meghajolt a gép súlyos nyomása alatt, a sablon alakjának megfelelően. Balkezében tartott
