Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 1. szám - Turi János: Nyekraszov az orosz nép nagy költője
Túri János. yekraszov az orosz nép nagy költője Ne felhozd bánatoddal, ó anya, vidám kedvük — s ne fullaszt! könnybe, gyászba, de vésd eszükbe jókor és vigyázva: jön olyan korszak — hős évek sora — mikor magasztos lesz s nem szomorú a homlokon — a töviskoszorú. Nyekraszov 1821—1878 1878 január 8-án ötvenhét éves korában hunyt el N. A. Nyekraszov, a nagy orosz realista költő- A múlt hónapban volt 130-ik évfordulója Nyiko- laj Alekszejevics Nyekraszov, az orosz nép egyik leg nagyobb költője születésének. A nagy költő minden sorával az elnyomott orosz népért szállt síkra. Ezért az orosz nép már akkor, amikor a legsötétebb elnyo matásban sínylődött, lelkesedéssel olvasta Nyekra szov műveit. „Ne olvasson engem az uraság, — mondotta — nem nekik írok. Költői büszkeségemnek az lesz tel jes elégtétele, ha akár halálom után is az orosz mu zsik fogja olvasni írásaimat.” A nagybirtokos urakat Nyekraszov saját ottho nában tanulta meg gyűlölni. Apja, ki műveletlen és kegyetlen báró volt, nemcsak parasztjait kínozta, de feleségét és gyermekeit is. A gyermek Nyekraszov imádta édesanyját, ezért már gyerekkorában súlyos ellentétbe került apjával. Később nyíltan szembe szállt vele. Tizenhat éves korában elhagyja a szülői házat és Petrográdba megy. Ott beiratkozik az egye tem bölcsészeti szakára annak ellenére, hogy apja szakít vele és megvon tőle minden anyagi támoga tást. A fiatal költő éhezik, kínlódik hosszú eszten dőkig, amig végre megismerkedik Bjelinszkij-vel, a híres orosz kritikussal, aki bevezeti őt az orosz iro dalmi körökbe. Ez az ismeretség döntő hatással van Nyekraszov további fejlődésére. 1847-ben Nyekraszov a „Szovremennyik’’ folyó irat szerkesztője lesz, amelyet még Puskin alapított. E lap hasábjain látnak először napvilágot első köl teményei. A „Szovremennyik“ köré tömörülnek Tur- genyev, Goncsarov, Hercen, Tolsztoj, Bjelinszkij és valamennyi orosz haladó író. A lap idővel olyan fó rumot jelentett, ahonnan az akkori idők legjobbjai szólhattak az orosz néphez. Az 1848-as európai események megfélemlítették a cárt és kormányát. A „Szovremennyik”-et az ül dözések egész sora éri. Az Ochrana emberei figyel ték Nyekraszovot. A lap minden egyes számának ki adása egyre nehezebbé válik. Nyekraszov nem adta meg magát. Éjjel-nappal dolgozott és harcolt a cen zúrával. Nyekraszov szerkesztői munkáját az 1847- től 1860-ig terjedő időben hősies harcnak nevezhet jük. Nyekraszovra Csemisevszkij és Dobroljubov ba rátsága nagy hatással volt, akik ugyancsak munka társai voltak a „Szovremennyik’‘-nek. Ezekben az esztendőkben nagy harc folyt a parasztkérdés körül. Ezt a harcot az irodalomban Puskin, Lermontov, Turgenyev. Goncsarov, Tolsztoj és több más neves író és költő vezette. Ezeknek a haladó íróknak az volt a vágyuk, hogy Oroszország olyan államá vál jon, amilyenek akkor Európában a fejlettebb kapita lista országok voltak. Lenin szavai szerint ők az al kotmányos monarchiához húztak. Ebben az időben az ő célkütűzésük is fejlődést jelentett, harcuk a nép érdekeiért folyt, ezért ezeket az írókat haladóknak nevezték. A nép igazi harcosai azonban, akiket Csernisev- szkij és a többi kiváló költő és író képviselt, merő ben különböztek az arisztokrata kultúra képviselői től- Ezek más emberek voltak, gyökereik mélyen a népből eredtek. Ez a döntő különbség visszatükrö ződik műveikben is. Nézzük elsősorban az irodalmat. A haladó arisz tokrata művészek műveiben élesen ostorozzák a job bágyrendszert, a nép elnyomását. Rokonszenvük és szeretetük az elnyomott nép felé fordul,, de műveik nek hősei, akik az író meggyőződését fejezték ki, képtelenek voltak segíteni a nép helyzetén. Ezek a hősök tele voltak gyönyörű eszmékkel, de képtele nek voltak azokat megvalósítani, mert a megvalósí táshoz harc és munka kellett. Őket pedig az ariszto krata nevelés nem tanította meg dolgozni. Egyszó val az arisztokrata írók alkotásaikban nem mutat tak a népnek kiutat, nem lelkesítették harcra. Ez a passzív magatartás nem volt többé elegen dő. Eljött az idő, amikor haladni kellett tovább s a jövő perspektíváját megmutatni a népnek. Ez a fel adat Csemisevszkij nemzedékire várt. Irányítani és harcra serkenteni a népet. Ennek az új irodalmi iránynak, amelyből később Gorkij személyében a szocialista realizmus fejlődött ki, a prózában Csemi sevszkij, a költészetben Nyekraszov voltak az elő- harcosai. Műveikben megalkotják az új embert, a forradalmárt, aki nem a karosszékében álmodozik, hanem reálisan gondolkodik és eszmeit harcos mun kával valósítja meg. És ahogy az új ember külön bözött az úgynevezett „felesleges embertől” úgy kü lönbözött Csemisevszkij, Dobroljubov elméleti síkon az arisztokrata írók táborától. Ez az elvi különbség egymással szembeállította a régi és az új generáció képviselőit. Nagy harc fejlődött ki közöttük, amely minden nappal fokozódott és kiéleződött. A két tábor szétesése 1860-ban következett be. E válságos évben mutatkozott meg szemléltetően Csemisevszkij és Dobroljubov barátságának hatása Nyekraszovra, az emberre és költőre egyaránt. Nye kraszov a forradalmi demokraták oldalán állt. Nyekraszovnak erre a lépésére Turgenyev, Gon- csárov, Tolsztoj, Druzsinyin, Grigorovies és a többi
