Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 4. szám - Bátky László: Hogyan segítheti elő a Csemadok a falu gazdasági fejlődését
érdekeit szolgálta. Ez világos és világos az is, amit a dolgozók közül sokan még min dig kétségbe vonnak, hogy a gazdasági élet és a kultúrélet szoros összefüggésben vannak egymással. A magyarázat erre egyszerű. Vájjon a kapitalista rendszer alatt hogyan elégíthette ki kultúrigényeit az a dolgozó, akinek jövedelméből még a rendes megélhetésre sem tellett? Ahhoz, hogy valaki kultúréletet élhessen, hogy könyveket, folyóiratokat és napilapokat vásárolhasson, hogy moziba járhasson, rá diót vásárolhasson, színházi előadásokat hallgasson, pénzre van szüksége. Már pe dig a kapitalizmus idején a dolgozóknak minderre nem volt pénzük, de ha akadt is köztük kultúrszomjas ember, aki hajlandó volt egy-egy koronát a szájától elvonni és kultúrigényei kielégítésére fordítani, akkor* vagy ponyvaregényt vásárolt, vagy pedig a „Ferenc József két szerelmét” bőven tá laló Esti Üjságot vette meg, vagy pedig, ha moziba ment megnézte a „Meseautót”, amiben a dúsgazdag vezérigazgató elvette a szegény lányt. _ Sem a ponyvaregény, sem az Esti Üjság, sem a film nem foglalkozott a jobb világ után áhítozó, emberibb élet után vágyó dolgozó legégetőbb kérdéseivel. Nem ezzel foglalkoztak, hanem a burzsoa társadalmi rend érdekeit szolgálták, azt, hogy buta ságban és sötétségben tartsák a dolgozó népet, mert ez volt a kapitalista társadal mi rend érdéke s ezt a célt szolgálta e tár sadalmi rend felépítménye, a kultúrája is. 2. Merőben más, éppen ellenkező helyzet a szocializmus útjára lépett népi demokrá ciánkban. Dolgozó népünk a munkásosz tály vezetésével megdöntötte a burzsoázia uralmát, a termelőeszközök nem egyes személyek, hanem az ország dolgozó népé nek a tulajdonában vannak és a termelés nem egyes kapitalisták, hanem az egész ország dolgozó népének érdekeit, javát szolgálja. Megváltozott a társadalmi rend, megváltozott a dolgozóknak a termelő- eszközökhöz való viszonya, más lett az al* építmény, természetes tehát, hogy ennek az új társadalmi és gazdasági rendnek új felépítményre, új kultúrára volt szüksége. Az új, a szocializmust építő társadalmi rendben új gazdasági rend alakult ki, amely gazdasági rend a széles néprétegek érdekeit szolgálja, és az új felépítmény, a kultúra is törvényszerűen e gazdasági rend, az alépítmény szolgálatába szegődik. A szocialista kultúra tehát a szocialista társadalmi és gazdasági rendet szolgálja, annak segítőjévé válik. Most az a kérdés, — s ez az, ami a Cse- madok-csoportok tagságát közvetlenül érinti s a Csemadck-csoportok további munkáját meghatározza — hogy először: milyen hatással van a gazdasági élet, tehát az alépítmény a felépítményre, tehát a kultúrára is; másodszor: a kultúra milyen hatással van a gazdasági életre, tehát a felépítmény az alépítményre, illetve, hogy a kultúra hogyan állítható a gazdasági élet szolgálatába. 3. Mindenki által tudott dolog, — mint ahogy azt már az előbb is említettük — hogy ahhoz, hogy valaki kultúréletet él hessen, megfelelő anyagi eszközökre, pénz re, anyagi jólétre van szüksége. Sztálin elvtárs beszédeiben és cikkeiben — külö nösen a kolhozmozgalom kezdetekor — ál landóan hangsúlyozta: a kolhozparasztot jómódúvá és kultúrálttá kell tenni. Mindig úgy mondotta, hogy jómódúvá és kultú rálttá és nem fordítva, hogy kultúrálttá és jómódúvá. Ez természetes is, mivel ahhoz, hogy a szovjet kolhozparasztok kultúrált tá válhassanak, először jómódúvá kellett őket termi. Ugyanez a helyzet nálunk is. Ahhoz, hogy dolgozó parasztságunk — az a parasztságunk, amelynek azelőtt, a kapi talizmus idején összes művelődési és kul túrigényeit legjobb esetben a kalendárium elégítette ki — kultúrálttá, műveltté vál hasson, elsősorban is jómódúvá kell leninié. Az a tény, hogy a falvakba ma százszor és ezerszer annyi könyv, újság és sok más kultúreszköz kerül, mint a kapitalizmus idején, egyedül és kizárólag annak az anyagi felemelkedésnek tudható be, ame lyet népi demokráciánk nyújtott dolgozó parasztságunknak a felszabadulás óta. Ahhoz, hogy a nyomorgó és elmaradott orosz paraszt jómódúvá és a világ leglkul- túráltabb parasztságává válhasson, az út a kolhozgazdálkodás útja volt; éppúgy ná lunk is a dolgozó paraszt felemelkedésé nek, jómódjának és kultúrális fejlődésének az útja a szövetkezeti gazdálkodás. A Szovjetunióban a falvak és a kolhozok leg impozánsabb, legnagyobb épületei a kuD túrotthonok, a kultúrházak, a falusi klu bok épületei. Ezeket a gyönyörű kultúr- házakat, amelyekről csodálattal beszól mindenki, aki látta Őket és járt bennük, a kolhozgazdálkodás hozta létre. Nálunk a falusi Csemadok-csoportok legtöbbször elhangzott panasza: nincs kultúrház, nincs ahová könyvtárunkat elhelyezzük, nincs helyiség, ahol esténként összejöjjünk, nincs helyiség, ahol előadásokat rendezzünk, nincs színpadunk — szóval hiányzik a falu kultúréletének a szíve: a kultúrház. Sok faluban épült az elmúlt évben is kultúr ház, — szép nagy tágas épületek. Nem az állam, hanem a falu ereje, a szövetkezetek építették ezeket az épületeket. Sok olyan jó eredményeket elérő szövetkezetünk volt már a múlt évben is, amelyeknek nem okozott gondot, hogy ha kellett, többszáz ezerkoronás költséggel a követelmények nek megfelelő, az igényeket kielégítő kul túrotthon t építsenek. Ez tehát felemelkedésünk útja: rálépni a szövetkezeti gazdálkodás útjára, szilárd szövetkezeti gazdaságokat teremteni, ami jobb módot és kultúrát ad a dolgozó pa rasztnak.
