Fáklya, 1951 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1951 / 2. szám - Fellegi István: A CSEMADOK tagtoborzásának szervezeti kérdéseiről
beiktasson. Fontod továbbá az is, hogy a vezető ség megtanulja a tagygűléseket úgy lebonyolí tani, hogy ne nyúljanak a végtelenségig a miatt, hogy egyesek a tárgyhoz nem tartozó dolgokat visznek be a vitába, ami csak arra jó, hogy a többséget elkedvetlenítse. Ezzel kapcsolatban felmerül az a kérdés, hogy kik vegyenek részt a taggyűléseken? Csak a tagok? Nincs semmi ok arra, hogy ne hívjuk meg a taggyűlésekre az érdeklődő nemtagokat is. Ha látni fogják, hogy a CSEMADOK-ban eredményes népnevelő munka folyik, ha azzal az érzéssel távoznak majd a taggyűlésekről, hogy ott ismereteiket, tudásukat gyarapítot ták, ha megszilárdul bennük a tudat, hogy a CSEMADOK mindenkinek az érdekét szolgálja és segítőtársa mindennapi életükben, könnyű szerrel beszervezhetjük a CSEMADOK tagjai közé. Nagy fontosságot kell tulajdonítanunk a dol gozó nők megnyerésének, akik a CSEMADOK eddigi tagságának kevesebb mint 1/3 részét te szik ki. Harcban állunk Szlovákia iparosításá nak megvalósításáért, a mezőgazdaságban pedig falvainkat szocialista elvek alánján akarjuk át építeni. A CSEMADOK is ennek a célnak szol gálatába állítja működését. A szocializmus fel építésében a dolgozó nőknek igen nagy szerep jutott. Hogy a CSEMADOK milyen arányban veszi ki részét ennek a feladatnak teljesítéséből, annak meg kell mutatkoznia a CSEMADOK-ba beszervezett dolgozó nők emelkedő arányá ban is. A CSEMADOK-nak hatalmas tömegszerve zetté való kiépítése azonban csak úgy valósul hat meg, ha helyi csoportjaink ebben a munká ban messzebb néznek, a falu határán túlra és meggyőző kultúrmunkájukat kiterjesztik azokra a községekre is, ahol még eddig nem létesültek CSEMADOK szervezetek. Jelenleg 300 helyi- csoportunk van és ezt a számot meg kell növel nünk megközelítőleg 600-ra, mivel Szlovákia területén kb. 600 olyan község és város van, ahol magyar dolgozók élnek. Ez azt bizonyítja, hogy még mindig sok község van, ahol a dolgo zók eddig nem ismerkedtek meg a CSEMADOK célkitűzéseivel, nem tudják, hogy mit akarunk, nem tudják, hogy az ő érdekükben is dolgozunk. Milyen módszerekkel győzhetnénk meg őket legjobban? A tapasztalat azt mutatja, hogy a legjobb módszer a szemléltető meggyőzés, Lá togassák meg a CSEMADOK szervezetei ezeket a községeket kultúrbrigáddal. Mutassák meg munkájukkal elért eredményeiket, magyaráz zák meg mindenütt a CSEMADOK jelentőségét, hassanak oda, hogy ezekben a községekben megalakuljanak az előkészítő bizottságok. A kul- túrbrigádok mozgalma hathatós eszköz lesz a CSEMADOK tömegalapjának kiépítésében. Ezzel kapcsolatban meg kell említeni, hogy helyicsoportjaink nincsenek teljesen tisztában azzal, hogy mit értsünk kultúrbrigádok alatt. Gyakran összetévesztik a kultűrbrigádot a kul- túrcsoportokkal. Kultúrcsoportok alatt értjük a színjátszó csoportot, énekkart, zenekart, tánc- csoportot stb, amelyek az egyes helyicsoportok keretében, mint a különféle kultúrális tevé kenység egyes szakcsoportjai, állandóan mű ködnek. Kultúrbrigádok alatt kell értenünk azokat az esetről-esetre — a szükséghez képest egyes alkalmakra összeállított együtteseket, amelyeknek tagjait az egyes szakcsoportokból válogatjuk össze. Természetes, az egyes szak csoportok legjobbiaiból. Az így összeállított kul tú rbrigád sokrétű, színes műsorral lén fel, amelyben szerepel: tánc. ének. rövid egvfelvo- násos, vagy villám jelenet, zene stb. A kultúr- brigád tehát visszatükrözi a kulturális tömeg- mozgalom minden művészeti ágát, mutatót nvujt mindenből a meglátogatott község dolgo zóinak. Üde, sokoldalú műsorával rendkívüli mozgósító erőt képvisel. A kultú rbrigád létszá ma és összetétele nem állandó, a szükséghez ké pest folyton növekszik. Helyes az, ha pl. egy fejlettebb, nagyobb létszámú színjátszó csoport tagjainak egyrésze kultúrbrigádba készül egy nagyobb jelenettel és azok, akik nem kapnak ebben szerepet, szavalatokkal, páros jelenetek kel és villámtréfákkal készülnek a brigádra. A következő alkalommal felcserélik a beosztást, így elejét veszik annak, hogv egy szűkebb kör, egy „klikk“ alakuljon ki, amelv a szereplésnek egyes területeit kisajátítja magának. A kultúr brigádok erős oldala kell, hogy legyen az, hogy egyes eseményekre késedelem nélkül reagál nak. Állandóan változó műsorukba beleviszik csasztuskák, szavalatok, és vdlámtréfák formá jában a község, a környék, az üzem és az egész ország, sőt még a világpolitika napi eseményeit is. Ehhez természetesen szükséges a helyieso- jDort minden kultúrmunkásának leleményessé ge, öntevékenysége. Fel kell dolgozniok a köz ség, a város vagy üzem eseményeit, amelyekről tudják, hogy a közvéleményt foglalkoztatják, rigmusokban, ismert dallamokra írt csasztus- kákban. így lesznek a kultúrbrigádok annak eszközei, hogy egy csapásra két legyet ütnek: brigádmunkájukkal mozgósítják a dolgozókat, beszervezik őket a CSEMADOK-ba és ugyan akkor alkotómunkára késztetik a helyicsoport kultúrmunkásait. Érthető, hogy az ilyen idősze rű és főként helyi jelentőségű eseményekhez a kultúranyagot a CSEMADOK-központ kultűr- osztálya nem dolgozhatja ki és nem küldheti meg a helyicsoportoknak úgy, mint a maradan dó értékű kultúranyagot egyes jelentősebb al kalmakra. A CSEMADOK szervezeteknek a tagtobor zás során szem előtt kell tartaniok, hogy a CSEMADOK a szlovákiai Nemzeti Front egyik tagszervezete. Célkitűzéseink lényegében az egész országban közösek, a szervezetek kölcsö nösen segítik egymást. A CSEMADOK-nak is
