Fáklya, 1951 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1951 / 2. szám - Szántó László: A kapitalizmusból a szocializmusba vezető átmeneti korszak dialektikájáról
A kapitalizmusból a szocializmusba vezető átmeneti korszak dialektikájáról Az a szocialista társadalom, amelyet a Szovjetunió munkás- sága, parasztsága és értelmisége az SzK(b)P nak vezetésével már felépített s amely most a kommunizmusba való átmenet feltételeinek megteremtésén munkálkodik; az a szocializmus, melyet mi a mi Kommunista Pártunk vezetésével építünk kazán ban, szóval az a szocializmus, melyet a marx-lenini tudomány hirdet és tanít a tudományon alapuló szocializmus. Mit jelent ez? Ez azt jelenti, hogy a mi szocializmusunk nem vágyszülte kiagyalás, mint voltak a Marx és Engels előtti utópiás szo cialista rendszerek, hanem a társadalom tudományos megis merésének eredménye, gyümölcse, törvényes gyermeke. Marx és Engels a korukban virágzásnak induló kapitalista termelési és társadalmi rendet tudományosan, mégpedig tökéletesített módszerrel átvizsgálva, felfedezték fejlődési törvényszerűsége it és ezek alapján bebizonyították, hogy a szocializmus a ka pitalizmus fejlődésének szükségszerű következménye lesz. Marx és Engels mar 1848-ban a „Kommunista Kiáltvány"-b in meg győzően hirdettek, hogy a kapitalizmus legbensőbb érdekeit haj szolva kikerülhetetlenül a saját sírját ássa meg, s egyúttal megteremti s fölneveli a sírásóját is. Bebizonyították, hogy a termelés társadalmi jellege és ezen társadalmi terniekek egyem kisajátítása közt fennálló ellentmondáson alapuló ki- b kithetetlen ellentét a munka és a tőke közt, a munkásosz tály es a tőkés osztály közt, mind tűrhetetlenebbé lesz. Az egy re növekvő, szerveződő, a marxizmus tanításával öntudasodó munkásosztály harca a tőkésosztállyal, melynek iaha alól foko zatosan kihúzza a talajt, mind élesebbé, többfrontúvá és ered ményesebbe lesz és végül is socialista forradalomban csúcso sodik ki. Nem telt bele hetven esztendő sem s Marx és Engels ezen tudományos jövendőlese az Októberi Forradalomban a Föld egvhatodán valóra vált. Az oroszországi proletariátus a sze gény parasztsággal szövetkezve a marxi tanokon nevelt kom munista párt vezetésével önmaga ásta sírjába döntötte az oroszországi kapitalizmust es saját kezébe vette sorsának in tézését. Hogyan ? Ügy, h ogy a forradalomban mindenekelőtt politikai hatal mától fosztotta meg a burzsoá osztályt és megteremtette saját politikai hatalmát. Ezt azután arra használta, hogy az ural mát vesztett burzsoázia ellenállását megtörje, no meg arra, hagy vele, amint azt a „Kommunista kiáltvány” mondja, „a burzsoáziát fokró!-fokra megfossza összes tőkéitől, hogy minden termelési eszközt az állam kezében, azaz az uralkodó osztállyá szervezett proletariátus kezében összepontositson és a termelési erők tömegét a lehető leggyorsabban szaporítsa.'* Ez a feladat puszta kézzel nem oldható meg. A munkás ságnak és a vele szövetkezett dolgozó és idegen munkaerőt ki nem zsákmányoló parasztságnak, iparosságnak és értelmi ségnek föltétlenül szükségük van megfelelő eszközre, amely nek segítségével feladatát megoldhatja. Ezt az eszközt, poli tikai hatalmának ezt a szervét államnak nevezzük. Marx a tör ténelem tanulmányozása alapján meggyőződött arról, hogy a gazdasági átmeneti korszaknak megfelel egy politikai átme neti korszak, amelynek állama a proletariátus diktatúrája kell hogy legyen. Noha a marxi tanítás félre nem érthető határozottsággal hirdette, hogy a munkásosztály csak úgy tudja végrehajtani történelmi feladatát, ha mindenekelőtt szétzúzza a burzsoázia államaparátusát, tehát rendőrségét, csendőrségét, katonaságát, minisztériumait és alárendelt hivatalait, törvényhozó testületét, iskoláit síb. és ezeknek romjain felépíti a maga osztályállamát, tehát az ő érdekeit szolgáló az ő akaratát végrehajtó, az új termelő viszonyokat védő hatalmi szerveket, törvényhozó és végrehajtó intézményeket, mégis megtörtént, hogy a II. Inter- nacionálé teoratikusai, a szociáldemokrata munkáspárt vezető inek túlnyomó része éppen az állami kérdésben, az átmeneti korszak kérdésében lett a munkásosztály és a szocializmus áru lójává. A szociáldemokrata pártba benyomult és benne a ve zetést megkaparintott kispolgárság elkispolgárosította a párt munkásjelleget. Az elkispolgárosítás lett az első, a szociális gyökere a szociáldemokrata párt szégyenteljes árulásának, s annak a ténynek, hogy tagjai a burzsoázia ügynökeivé züllöt tek a munkásosztály soraiban. A másik ok az volt, hogy a szo ciáldemokrata vezetők nagyrésze nem értette meg a marx- must s ezért félremagyarázta, módosította és meghamisította. Az osztályharcot osztálybékévé, osztályok közti megalkuvássá (opporttunizmussá) hamisította. A forradalmat „a szociálizmus- ba való békés belenovéssé” hazudta a munkásság előtt és a keletkező kartellekben, „a szervezkedő kapitalizmusban” a szocializmus megvalósulását üdvözölte. Nem csoda, hogy ilyen elmélet által vezetve a szociáldemokrácia a „nemzeti szo cializmus”, tehát a fasizmus szálláscsinálója volt a múltban és ugyanezt a szerepet tölti be ma is. Lenin és Sztálin lángesze kellett ahhoz, hogy leleplezze a világ munkásosztálya előtt a szociáldemokrata vezérek aljas árulását, hogy leleplezze bárgyú „államelméletüket” a icapi- talizmus békés belenóvéséről a szocializmusba, ami époly együgyű, mintha azt állítanák, hogy az uborka dinnyévé nő, a fűzfán cseresnye fog érni, csak türelmesen ki kell várni az átnövést, vagy hasonló lehetetlenséget. Lenin és Sztálin zseni alitására volt szükség, hogy a világ munkásságának új tapasz talatai, a kapitalista fejlődés új alakulatainak lényege elmé letileg feldolgoztassek s így a marxizmus tanítasa új ismeret- anyaggal gazdagodjék, elmélyüljön és magasabb fokra, a lenin izmus fokára fejlődjön. Lenin és Sztálin ezen elmélyített marxi-lenini elmélet alapján újjászervezték az orosz szociálde mokrata munkáspártot, új taktikát és stratégiát dolgoztak ki számára, új szellemben és fegyelemmel nevelték. így kapott a marxi-lenini elmélet olyan kollektív alapot, amely tetté, va lósággá válhatott. Az Októberi Forradalom megteremtette a világtörténelem első munkásállamát, az első proletárdiktatúrát, amelynek a formája a szovjet (tanács) s megvalósítói az „uralkodó osztály- lyá szervezett proletariátus és szövetségese, a nem kizsákmá nyoló, dolgozó parasztság” volt. ,,A proletárdiktatúra — ta nítja Lenin — a proletariátus, a dolgozók élcsapata és a dol gozók szlmos nem proletár rétege vagy többsége (kisburzsoázia, kisiparosok, parasztság, értelmiség stb.) közti osztályszóvetség sajátos formája, tőke elleni szövetsége, amelynek célja a tőke teljes megdöntése, a burzsoázia ellenállásának és restaurációs kísérleteinek teljes elnyomása, olyan szövetség, melynek cél ja a szocializmus végleges felépítése és megszilárdítása.*' Irta: SZÁNTÓ LÁSZLÓ