Fáklya, 1951 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1951 / 1. szám - Hideghéty Jolán: A martosi népviselet
nyák és fodraik széle pirossal vagy kékkel van szegélyezve. A szoknyákra jön a „ketény”, amely lehet lila,vagy más szí nű anyagból, de sokszor „ti- nángliból” vagyis fehér tüllböl van. A kötény ráncos alját pe dig egy sor hímzés, egy sor pi ros, egy sor kék vagy zöld pik kely és csipke díszíti. Most pedig a martos! me nyecske viseletének fődísze kö vetkezik: a nyakravaló. Ez egy elég nagy terjedelmű háromszö gű kendő, amelyet a menyecske hátára csap, majd két végét a mellén keresztbeveti és hátul megköti. A két hátulsó csücs ke körülbelül tenyérnyi nagy ságban kiszélesedik, úgyhogy a megkötés után a csokor benyo mását kelti. Az egész nyakra való úgy néz ki a menyecskén, mintha könnyű nyári anyagból való fodros kabátka lenne. Szí ne nincs meghatározva. Gyako ri a világoskék nyakravaló, amely aztán martosi „metélt” hímzéssel van kidíszítve. A me télt hímzés tulajdonképen kis piros rátétekből áll, és a népmű vészet legtalálékonyabb és leg szebb mintáit mutatja be. A metélt hímzéssel díszített nyak ravaló szélein négy-öt ujjnyi széles csipkefodor lengedez. De ez csak az egyik formája a nyakravalónak. Vannak még tarka anyagból készült és ezer színű pikkellyel díszített nyak- ravalók is. A legszebb talán mégis a „tinángli” nyakravaló, amely tényleg varázslatosan széppé teszi a martosi menyecs két. Ezek voltak a viselet főrészei. Hátra van még a „pántlikás gu mi”, amely az ing puffos ujját tartja össze. Két kis körgumi ez, mintákkal teleszőtt szalag dísszel. A martosi menyecskék nyá ron patent harisnyát és fekete gombos cipőt hordanak. Fejü kön „fíkető” van. A főkötő fej re illesztett és pikkelyekkel dí szített kis tok, amelyből hátul két hosszú színes szalag lóg. A martosi menyecske ekkor mégegyszer a tükörbe néz, fel teszi nyakára az 5—6 soros gyöngyöt, s kezébe veszi a mar tosi csipkés zebkendőt és íme végre kész! Mehet a bálba ... Ez az öltözet télen kissé ki bővül, mégpedig olyan módon, hogy a pmszlik belülről szőr mével van kibélelve. A szoknyák melegebb anyagból készülnek,; a lábra pedig magassarkú, ke ményszárú fekete csizmát húz nak. Érdekes, hogy a két-három év körüli kislányok is ugyan ilyen összetételű öltözetet vi selnek, csak természetesen „fí kető” nélkül,, mert az csak az asszonyokat illeti meg. Az idős asszonyok viselete is hasonló, csakhogy a ruha színei sötéteb- bek. A nyakravaló rendszerint fekete színű és vagy fekete rojt tal, vagy pedig fekete csipkével és pikkelyekkel van díszítve. Az
