Fáklya, 1951 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1951 / 1. szám - Szabó Béla: Önbírálat
munkálatok folynak csupán, a talaj teherbíró- képességének a vizsgálata, a munkáslakások, barakkok, műhelyek, garázsok gyorsütemű épít kezései. Itt, ahol már a cementalapra emelik a gerendákból összeácsolt óriási vázfalakat, ga rázs készül a milliós értékű drága szovjet gé pek számára,, ott pedig a lakatos, ács és szer számműhelyek számára ássák az alapokat és e munkával párhuzamosan folynak az ácsmunká latok. Ott pedig pár kilométernyi távolságra, a másik részlegen, lendületes iramban épülnek a munkáslakások a házas dolgozók számára, a nőtleneknek pedig a kényelemmel ellátott ba rakkok. Épül már a kultűrbarakk is színpaddal felszerelve, zuhanyok, öltözők, egyszóval mind az, ami dolgozóink kultúr- és higéniaigényei ki elégítését biztosítja. Amikor megkérdeztem a főmérnököt, hogy mit szólnak mind e munkálatokhoz a parasz tok, azt válaszolta, hogy azokban a falvakban, ahol szövetkezetek működnek, a parasztok igen öntudatos magatartást tanúsítottak. Az egyik faluban például, amikor bejelentették, hogy ötven hektárnyi földterületre van szük sége a kohókombinátnak, a szövetkezeti tagok azonnal összeültek és a Nemzeti Bizottság be vonásával egyöntetűen úgy döntöttek, hogy az ötven hektárt ajándékként felajánlják a kom binátnak. Ott pedig, ahol még túlnyomó részt magángazdálkodás folyik, ott a Nemzeti Bi zottság útján kihirdették a falu lakosságának, hogy mindenki jelentse be azokat a károkat, amelyek érték az építkezési munkálatok révén. Ezek a hírek és a munka lázas üteme valami boldog izgalommal töltöttek el. Egy földhányás tetejéről igyekeztem az egész részleg képét a- gyamba rögzíteni. A nap hanyatlóban volt, a műszak befejezőben, egyesek már a raktárba viszik szerszámaikat, egyesek még mindig ácsolnak, kalapálnak, a részleg mint egy fel bolygatott méhkas olyan. A kész és félig kész barakkok, a földhányások, a földbevájt széles, mély árkok és az új vasútvágány nyílegyenes csillogó sinei az ágaskodó hosszúnyakú daruk kal azt a benyomást keltik, mintha egy nagy mester színes vázlatot készítene most készülő nagy művéhez. A készülő mű hatalmas arányai fogva tartják az ember képzeletét. A munka forró légköre, a szovjet ragyogó alkotásaihoz tereli az ember gondolatait, amelyeket Azsajev értékes műve, a Távol Moszkvától hozott oly közel hozzánk. Amint később látni fogjuk, nem csak engem babonázott meg e műből ki áradó forró hazafiasság, hanem az itt dolgozó mun kásokat, brigádosokat is, akik távoli cseh üze mekből érkeztek ide. Kész fegyverekkel jöttek, áthatva e mű szereplőinek odaadó lelkesedésé től, szép, dícséretreméltó és példaadó munkát végeztek. Éppen ezért, itt e helyen csak annyit jegyzünk fel, ha Azsajev azt a címet adta mű vének, hogy Távol Moszkvától, akkor mi az épülő kohókombinátunknak azt a címet adhat nánk: Közel Moszkvához. Mert nemcsak a szovjet gépek, tapasztalatok segítenek bennün ket hazánk építőmunkájában, hanem a szovjet művészet is rendkívüli hatással van hazánk dolgozóira. Akik olvasták Azsajev művét és itt dolgoznak, azok igyekvő munkájuk révén ti tokban, szívük mélyén arra törekednek, hogy egy kicsit példaképünkre, a szovjet dolgozóra hasonlítsanak. Amikor azt állítom, hogy a kohókombinát előkészítő munkálatai rendkívül hasonlatosak az olajvezetékek lerakásához, amelyek távol Moszkvától folytak a Párt segítségével, Sztálin személyes ellenőrzésével, a párttagok és pár- tonkívüliek részvételével, akkor természetesen a hibákra is gondolok. A hibák, amelyek ott felmerültek, itt is ismétlődnek a munka kez detén, a szervezés kezdő állapotában. E jelen ségek azonban egyáltalán nem zavarnak, na gyon nyugodt és nagyon boldog vagyok, amit az bizonyít leginkább, hogy e rövid néhány óra alatt, amíg itt tartózkodtam, úgyszólván telje sen megfeledkeztem az engem ért állítólagos sérelmekről. Ahogy elmerülten nézegettem a részleg ké pét, a főmérnök megjegyezte, hogy ma, lesz az üzemben az első pártaktívaí. Ha tiszta képet akarok nyerni a folyó munkálatokról, akkor ezen a gyűlésen megkaphatom. Örömmel fo gadtam el a meghívást, mély megindultsággal gondoltam most Pártunkra, amely gondoz, ápol, nevel és kitüntet azzal a bizalommal, hogy terveibe beavat. Egy újonnan épült fabarakkban gyülekez nek az elvtársak, ácsok, pallérok, lakatosok, gé pészek, soffőrök:, segédmunkások és a főmér nök. A nagy helyiségben három vadonatúj deszkákból összeácsolt asztal körül foglalnak helyet, fiatalok és idősebbek, mindössze 29-en. Valamennyien annyiban hasonlítanak egymás ra,, hogy a munka verejtéke ott virít az arcu kon, ezenkívül valamennyiük arcán egyfajta komolyság pihen, az első pártaktíva komolysá ga és fegyelme, mert eddig a kisszámú elvtár sak miatt csak vezetőségi ülést tarthattak. Most azonban a környékező falvakból egyre többen érkeznek ide dolgozni, az üzemi párt- szervezet tagszáma: is egyre növekszik. Ez a nap, 1951 augusztus elseje, kétségkívül határkövet jelent a kohókombinát munkájá ban. Ezen a napon tizes csoportokba osztják az üzemi párttagságot és valamennyien felelősek a közös munkáért. A gyűlés megkezdése előtt az elvtársak egy emberként felállnak és ünne pélyesen eléneklik a Munka Dalát. A dal zengő hangjainak a hatása alatt megérik bennem az elhatározás, hogy közlöm velük, hogy mi já ratban vagyok itt és támogatásukat kérem. El határozásomat tett követi * nyíltan megmon dom, nekik, hogy súlyos kritika érte munká mat. Közlöm velük azt is, hogy az ő segítsé güktől függ, vájjon jóvá tehetem-e hibáimat. Az egyik elvtárs erre az éberségre hivatkozik, hogy senki sincs itt, aki ösmeme engem... Erre a főmérnök feláll, megmondja, hogy át nézte irataimat, mindent rendben talált és a
