Nagy Béla: FTC napló különkiadás 1980. Tempó magyarok! Válogatott mérkőzések - válogatott történetek 1931-1949 (Budapest, 1980)
,,Nem elég 45 percig küzdeni, akkor sem, ha előnnyel végződik az első félidő. A meccs végéig kell küzdeni és gólt lőni, mert csakis így biztosítható a győzelem. A magyar csapat Bécsben megelégedett a 4:2-vel, holott revánsot vehetett volna a 8:2-ért. Ezért nem érdemelt döntetlennél jobb eredményt.” 1935. november 10., Budapest, Üllői út. MAGYARORSZÁG—SVÁJC 6:1 Góllövő: Sárosi 2, Vincze 2, Toldi, Cseh. Szabó (Hungária) — Sternberg (Újpest), Biró (Hungária) — Szalay (Újpest), Szűcs (Újpest), Dudás (Hungária) — Cseh (Hungária), Vincze (Újpest), Sárosi (Ferencváros), Toldi (Ferencváros), Titkos (Hungária). A hatból a legszebb gól: „Toldi kap labdát, szépen kiugrik, majd meredeken Sárosit küldi előre, aki bámulatosan gyors. Lerázza a kétoldalt ráfutó védőket és futtából laposan gurít a túlsó sarokba — 4:0!" A magyar csapat a tavaszi 6:2-es vereségért visszavágott. Nem szépen, de annál eredményesebben játszott válogatottunk, mindkét félidőben 3—3 góllal terhelte meg az igencsak gyengén játszó svájciak hálóját. Ma már megszokott, hogy a válogatott mérkőzések előtt a két ország himnuszát hallhatjuk. Réges-régen, a labdarúgás „őskorában" is nagyritkán előfordult egy-egy ilyen ünnepélyes aktus. Természetesen „élőben" játszották, valamilyen zenekar közreműködésével. A harmincas években rendszeresíteni akarták a himnuszok eljátszását, de ekkor már hanglemezről. A recsegő, ropogó lemezek, a hosszú lejátszási idők azonban ellenkező hatást váltottak ki. A magyar himnusz hosszú lejátszási ideje (kb. 7 perc!) alatt a közönség fele állt, a másik fele a helyét kereste, a cukorkaárus kínálta a portékáját, a jegyszedő magyarázott — így a Himnusz semmiféle ünnepi hangulatot nem váltott ki. Két héttel később a magyar válogatott Milánóban játszott. A mérkőzés előtti ünnepélyes pillanatokra a hazai közvélemény is felfigyelt .......Végre h allottuk a magyar himnuszt úgy játszani, ahogy kell. Zenei bevezetés nélkül. Mellékzörejek nélkül. Röviden, szépen, felemelően. Nem recsegő, nyi- vákoló lemezen, hanem kitűnő zenekartól. Végre! Csak sajnos a rádión keresztül, Milánóból!" 1935. november 24., Milánó. MAGYARORSZÁG—OLASZORSZÁG 2:2 Góllövő: Sárosi 2. Szabó (Hungária) — Vágó (Bocskai), Sternberg (Újpest) — Szalay (Újpest), Turay (Hungária), Dudás (Hungária) — Markos (Bocskai), Vincze (Újpest), Sárosi (Ferencváros), Cseh (Hungária), Titkos (Hungária). „Az utolsó öt esztendő alatt nem játszott így magyar válogatott csapat idegenben!” A lelkesedésnek meg is volt az eredménye — a magyar csapat végre nem kapott ki az olaszoktól. De több mint 10 éve nem is győzte le! Érdekes, hogy a két gólt szerző Sárosi a csapat egyik leggyengébb embere volt ezen a mérkőzésen ... 1935. november 27., Zürich. BUDAPEST—SVÁJC 5:2 Góllövő: Cseh 2, Toldi 2, Sárosi. 28
