Nagy Béla: FTC napló különkiadás 1980. Tempó magyarok! Válogatott mérkőzések - válogatott történetek 1901-1931 (Budapest, 1980)
donyi lábbal való visszarúgásnál elhibázza. A két goal a magyar csapatot némiképp sodrából látszott kihozni, mert az újabb felállás után egykedvű indolens játéka helyett energikusáéban lépett fel s gyakrabban került a bécsi kapu elé. Oláh egy éles lövését Nauss alig volt képes elhárítani. A magyar csatárok ez intenzív támadásai arra buzdították a hátvédeket, hogy a támadást a pálya középvonaláig követték; a mely könnyelműségnek csakhamar megadták az árát. A bécsi védelem részéről a mezőny közepébe küldött labdát az egyik hátvéd elhibázta, mely kedvező körülményt aztán a gyorslábú bécsi csatárok ügyesen kihasználva, feltartóztathatatlanul a harmadik goalt szerezték meg csapatjuknak Huber révén. Az első félidő 3:0 eredménnyel zárult. A második félidőben lassanként megeredt az eső, amely a feláztatott talajt csúszamlóssá tette s megkönnyítette eképpen a rövid passzokkal összejátszó bécsi csatársor játékát. A szél is segített nekik, s így nem csoda, ha a magyar csapat defenzív játékra fektette a fő súlyt. A félidő közepe táján ugyan gyakran jut támadó helyzetbe, de veszélyessé a bécsi kaput alig teszi, csak a játék utolsó percében, midőn az elszántan védő Nauss a földön fetrengve bámulatos önmegtagadással védte ki a magyarok támadását. A második félidőben még két goal esett, úgy hogy a mérkőzés 5:0 eredménnyel végződött a bécsi csapat javára. A mérkőzést — ritka eset — nagyszámú s jobbfajta publikum nézte végig, közöttük sok magyar, aki honfitársaikat lelkes buzdításaikkal próbálták erősebb tempó forszirozására bírni. A mérkőzés különben a Wiener Athletik Sport-Club gyönyörű, gyepes pályáján folyt le. A magyar representatív csapat múlt vasárnapi súlyos vereségének mentségére vajmi keveset hozhatunk fel. Hibás volt a csapat összeállítása, rossz kondícióban s kedvetlenül állottak a játékosok a küzdelemhez s összjátékuk oly primitív volt, hogy méltán jegyezte meg egy bécsi lap hétfői referádájában a magyar csapat kombinációjának szegényes voltát. A csapatösszeállítás hibája nem a szövetség lelkén szárad, annak maguk a játékosok voltak okai. Ordódyt a katonai kötelezettség, Mindert elfoglaltsága, Lilit pedig indisposiciója tartotta vissza a bécsi úttól. így tehát a csapat három kiváló erejét volt kénytelen nélkülözni, kiknek szereplése mindenesetre csökkentette volna a bécsi kudarc súlyos voltát." A három FTC-játékosról sem áradozott a korabeli kritika. „Kolhanek nagyon lassúnak tűnt fel ezúttal, testi erejét azonban gyakran érvényre tudta juttatni. Pokorny—Buda—Hajós egyáltalán nem tudták megérteni egymást. Berán energikus játékával és testi erejével eleinte sokat mentett, később azonban annyira kimerült, hogy ismert hatalmas rúgásai helyett alacsony, erőtlen rúgásokkal küldte vissza a labdát a mezőnybe." Ment ez később jobban is játékosoknak, csapatnak egyaránt. Fél év sem telt el és a következő válogatott mérkőzésen már győztesen vonult le a pályáról nemzeti tizenegyünk ... 1903. április 5., Budapest, Millenáris MAGYARORSZÁG—CSEHORSZÁG 2:1 Góllövő: Borbás, Minder. Sipos (BTC) — Berán (FTC), Fehéry (MUE) — Kiss Gy. (33 FC), Koltai (FTC), Gorszky (FTC) — Braun (FTC), Károly (MTK), Niess- ner (MFC), Minder (BTC), Borbás (FTC). 10
