Nagy Béla: FTC napló különkiadás 1978. A labdarúgó MNK története
szólította, akik a két érdekelt klub, az MTK 41 és az FTC 20 játékosának adták át a kupa kicsinyített másolatát a korábbi győzelmekért. Az 1924—25-ös kiírásnál az eddigiektől eltérő módon rendezték a döntőt. Az indítványt a védő MTK képviselője, dr. Fodor Henrik terjesztette az MLSZ tanácsa elé: ,,Az MTK nem vehet részt a kupa- mérkőzéseken akkor, ha az előmérkőzéseken olyan ellenfelekkel kerül szembe, melyekkel való találkozása sem sportbelileg, sem anyagilag nem jelent neki semmit. Az indítvány: a kupa védője csak a döntőben mérkőzzék az oda eljutott ellenfelével. A hosszas vita szavazással végződött, s óriási többséggel szavazták meg a javaslatot. Ezek szerint tehát a kupa múlt évi győztese, vagyis az MTK, az idén csak a döntőbe jutott ellenféllel mérkőzik, a Magyar Kupáért." 1925 májusában újabb megegyezés született: az MTK majd csak az őszi hónapokban játssza le a Magyar Kupa döntőt, bármelyik csapat is legyen az ellenfele. Az FTC legyőzésével az UTE került a döntőbe, amit azonban mégis 1926 tavaszára halasztottak ... A Nemzeti Sport a döntő előtt lelkendezve közölte a hírt: Dréhr Imre nemzetgyűlési képviselő, az MLSZ elnöke megígérte, hogy megjelenik az MTK—UTE meccsen, sőt elvállalta a mérkőzés befejeztével a kupának átadását is a győztes csapat számára. 1926. március 28. Hungária út: MTK—UTE 4:0. ,,A szombaton kerekedett déli szél elűzte ugyan a hideget, meghozta azonban az esőfelhőket és így alaposan elromlott a még alaposabban elkésett 1924—25. évi kupadöntő, ami egyben a Húsvéti serleg mérkőzések első meccse is volt. A szemetelő eső elriasztotta a közönség nagyobb részét. Külsőségeiben is vesztett tehát a kupadöntő, amelyről egyébként Dréhr Imre, az MLSZ újonnan megválasztott elnöke is hiányzott, aki már szombaton a közgyűlésen is erősen meghűlt állapotban szerepelt, vasárnapra pedig ágynak dőlt. Nem volt kinn a Magyar Kupa sem, mert már a Nemzeti Múzeumban van, várva a sportkiállítást, ahol már ismét az MTK trófeájaként fog szerepelni.” A kupa ünnepélyes átadására később sem került sor, a kis kupákat viszont a pályán egy asztalra helyezték és a mérkőzés után a győztesek megkapták. A mérkőzés előtt főleg az újpestiek nézték vágyó szemmel az „aranyozott" kis kupákat, s annál szomorúbban vonultak le a simán elvesztett meccs után a pályáról. Ezt a hangulatot tükrözte a nézőtérről ellesett párbeszéd is: — Ugye az MTK-isták kapják a kupát? — kérdezte egy fiú. — Igen. — És az UTE-isták semmit? — Semmit! Se kupát, se gubát!” 21
