Nagy Béla: FTC napló 1967-1968
Tekecsapatunk a régi Fradi-busz előtt: Horváth, Harcz, Hack. Elöl: Szota, Várfalvi, Antal NOVEMBER 26. Szombathely: Haladás — FTC 2—1 G: Rákosi Takács — Havasi, Páncsics, Horváth L. — Juhász, Szűcs—Szőke, Varga, Branikovits, Rákosi, Katona Bajnokcsapatot ünnepeltek vasárnap Szombathelyen, de a pesti zöld-fehérek ezúttal nem játszottak olyan nagyszerűen, mint az évad oly sok sikeres mérkőzésén. Ennek magyarázata az volt, hogy sérülés miatt hiányzott a csapatból Albert, Mátrai, Novák és Géczi. Rákosi szerezte meg a vezető gólt, de a hazaiak erre alaposan rákapcsoltak. Lényegesen többet támadtak és több gólhelyzetet is teremtettek, mint a pesti csatárok, így sikerült néhány perc alatt 0—1-ről, 2—1-re változtatni az eredményt. A bajnokságot a Fradi így is 8 pont előnnyel nyerte! Ritka teljesítményként jegyezhetjük fel, hogy a Ferencváros a 2. fordulótól — tehát 29 fordulón át! — végig az első helyen állt a táblázaton! Ez még az emlékezetes 1931—32-es 100%-os bajnokságot nyert csapatnál is jobb teljesítmény, mivel akkor csak 22 forduló volt. Lakat Károly legénységéről ezt írták az éves értékelésben: Az FTC bajnoki első helyéhez nem csupán a nagy egyéniségek adtak sokat, hanem a többiek is. A csapat. Mert minden tagja becsülettel küzdött, tudása, lelkesedése legjavát nyújtotta hétről hétre. A Ferencváros hazai pályán nemegyszer öt csatárral játszott. És ontotta is a gólokat. És támadó szellemben küzdött idegenben is. Hogy mennyire így volt ez, arra nem csupán maga a játék képe, hanem a gólarány is bizonyíték. Komlón 4, Szegeden 5, Salgótarjánban pedig 3 alkalommal rezdült meg a hazaiak hálója. De Pécsett, Győrött és Diósgyőrben is két alkalommal volt eredményes a zöld-fehér gépezet. Ezek az eredmények világosan bizonyítják, hogy a Ferencváros vidéken is JÁTSZOTT. Nem akarta kihúzni egy döntetlennel, hanem a két pontért, eleve a győzelem megszerzéséért lépett a pályára. A góllövőlista élcsoportja: 1. Dunai II 36 gól, 2. Albert 28 gól, 3. Bene 22gól, 4. Puskás 20 gól, 5. Farkas 19 gól. A tartalékcsapat helyezése: 7. FTC 30 12 9 9 62—55 33 Az ifjúsági csapat helyezése: 2. FTC 26 15 6 5 58—24 36 Sportuszoda: FTC — Bp. Spartacus 5—2 G: Felkai 2, Laukó 2, Szívós Az MNK-csoportdöntő zárómérkőzésén ez a csapat szerepelt: Steinmetz — Kásás, Felkai — Szívós — Laukó, Kövecses, Kárpáti A Fradi az első és a negyedik negyedben remekelt, játékosaink ekkor négy gólt szereztek. A bajnokságban várakozás alatti teljesítményt nyújtó FTC kupagyőzelme teljesen megérdemelt volt. Különösen feltűnt, hogy a mieink milyen gyors, kombinatív játékot mutattak be — a vízibirkózással szemben. Ezúttal erőnléti hiányosságok sem léptek fel, és a csapat biztosan értékesítette a javára megadott büntetőket is. Az MNK megnyerésével Gyarmati Dezső első jelentős edzői sikerét könyvelhette el. NOVEMBER 28. Népstadion: FTC — Liverpool 1—0 WK G: Katona Takács — Novák, Páncsics, Havasi — Juhász, Szűcs—Szőke, Varga, Branikovits, Rákosi, Katona A várakozásnak megfelelően hatalmas iramú, kemény, eseményekben gazdag, érdekes küzdelmet hozott a két neves csapat WK-mérkőzése. A Ferencváros esélyeit jelentősen csökkentette az a tény, hogy két legjobbja, Albert és Mátrai nem lehetett ott a pályán. Éppen ezért elégedettséget keltett a szurkolókban, hogy a bajnokcsapat tartalékosán is nagyszerűen megállta a helyét. A ferencvárosiak nagy becsvággyal küzdöttek végig kezükben tartották az irányítást. A síkos talajon meglepően magabiztosan játszottak a magyar fiúk, különösen a csatárok, azok közül is Varga. Technikai fölényükkel, ügyes labdakezelésükkel, cseleikkel gyakran zavarba hozták az angol védőket, akik bizony sokat kapkodtak. A mérkőzés egyetlen gólja a 44. percben esett. Egy viharos erejű jobb oldali támadás végén Rákosi a 16-oson belül Katona elé tolta a labdát, és 40
