Nagy Béla: FTC napló 1967-1968

AZ FTC ezüstérmes női kézilabdacsapata: Nagy T., Jányáné, Elek edző, Szegedi, Zsidai, Giba, Ruft, Nagy I., Rothermel, Hólyáné, Huszár, Zuborné Zsúfolásig telt a Játékcsarnok az FTC el­ső BEK-mérkőzésére. (Annak ellenére, hogy a TV is közvetítette a találkozót.) Eleinte a helyzetek felváltva maradtak ki­használatlanul. Egy percen belül Giba hibá­zott, majd Nagy Teri találta el a kapufát. A 9. percben végre góllal végződött az FTC támadása: Nagy Teri átlövése talált a kapu­ba. Fél percen belül megismétlődött az előb­bi akció — ezúttal bejátszás végén Giba szerzett gólt, 2—0. A gólt követően Nagy is­mét a kapufára lőtt egy labdát. . . 3—1 után büntetőhöz jutottak a rostockiak. Baumann lövését azonban Rothermel nagyszerűen hárította. Két perccel a félidő befejezése előtt Szakmán száguldott el a szélen, sza­bálytalanul akadályozták, Jányáné értéke­sítette a büntetőt, 4—1. A második félidő Rothermel néhány nagy­szerű védésével kezdődött, majd a 3. perc­ben Giba indítás-bejátszás végén már 5—1 - re alakította az eredményt. A 11. percben pedig Nagy Teri hatalmas lövése után 6—1- et mutatott az eredményjelző tábla! A mérkőzés végére 7—4-re alakult az ered­mény, utolsó gólunkat hétméteresből Jányáné lőtte. Ezzel a góllal és 3 gólos győzelmünkkel zá­rult az FTC első kézilabda BEK-mérkő- zése. NOVEMBER 6. Népstadion: FTC — Eger 1—0 G: Varga Takács — Novák, Mátrai, Páncsics — Ju­hász, Havasi — Szőke, Varga, Albert, Ráko­si, Katona A mérkőzés előtt kis ünnepség zajlott le. A Ferencváros ifjúsági játékosai köszön­tötték a bajnokságot nyert „nagyokat”, s ajándékkal — az egri minaret kicsinyített másával — kedveskedtek az egriek is. A baj­nokcsapat félgőzzel kezdett. A csatárok mintha arra számítottak volna, hogy „majd csak megszületik” a gól. Hagyták, hogy az ellenfél lelassítsa a játék iramát, egyenrangú partnerré nőjön fel, és amikor a zöld-fehérek erősíteni akartak, már nem ment. A Fradinak jóval több gólszerzési lehetősége volt, s így feltétlenül rászolgált a győzelemre, de a 2 pontot jelentő gól végül is — nagyon nehe­zen született meg ... NOVEMBER 12. Népstadion: FTC — Ú. Dózsa 3—3 G: Varga, Szőke, Páncsics Takács — Novák, Mátrai, Páncsics — Ju­hász, Szűcs — Szőke, Varga, Albert, Ráko­si, Katona A legjobb formában levő két magyar csa­pat találkozott ezen a mérkőzésen. Az első félidőben a játék ki is elégítette a várakozást. Gyors, szellemes támadások futottak a pályán, felváltva került veszélybe a két kapu. Nagy lövések, szép gólok ragadtatták tapsra a szurkolókat. A 6. percben már 1—1 volt az eredmény. Előbb Varga távoli bom­bája zúgott a „pipába", majd Göröcs ha­sonló nagy gólja hozta az egyenlítést. 2—2- es állásnál Páncsics 22 m-ről óriási erővel rúgta meg a labdát, amely a jobb sarokban kötött ki. A mérkőzés hajrájában a Dózsa lesgóllal egyenlített. Ez volt a 28. mérkőzés a bajnokság folyamán és 24 győzelemmel, 4 döntetlennel, 82—19-es gólaránnyal veret­lenül állt az élen a Ferencváros. Mivel 1967- ben 16-ra emelték az NB I létszámát, még két mérkőzést kellett játszani. NOVEMBER 15. A Zaragoza elleni WK-mérkőzés november 15-re volt kisorsolva. A mérkőzés estéjén igen rossz idő volt Budapesten. A nézőtéren az egyre sűrűsödő köd, az öltözőben Albert bejelentése — hasizomsérülése miatt nem vállalja a játékot — okozott nagy izgalmat. 36

Next

/
Oldalképek
Tartalom