Nagy Béla: FTC napló 1950-1954
1953 A Népstadion zászlaját viszik. Egyenesen a díszlelátó felé tartanak. Velük egyidőben az órák alatti kapuban fiúk és lányok tömött sorai fordulnak be. A közönség most már szünet nélkül lelkesen, ütemesen tapsolja az olimpiások csoportját és a hömpölygő, színpompás látványt nyújtó zászlóvivők sokaságát, akik a zöld gyepre érve, szétválnak, különböző alakzatokat vesznek fel, hogy aztán megteljen velük az egész pálya. Feszes vigyázzba merevedik a sok ezer sportoló, amikor Sebes Gusztáv, az Országos Testnevelési és Sportbizottság elnökhelyettese jelentést tesz Hegyi Gyulának, az OTSB elnökének: — Elnök elvtárs, jelentem, a Népstadion megnyitására a sportolók felállottak. Zeng-zúg a taps, az építők népe ünnepli az új győzelmet, az új kincset, az alkotmány ünnepére felépült Népstadiont. Most a Népstadiont építők csoportjából előlép Lakner Lajos, hogy rövid beszéddel átadja az építők nevében a Népstadiont: — A Népstadiont építők nevében jelentem a magyar dolgozó népnek, pártunk és kormányunk vezetőinek, hogy a ránk bízott feladatot becsülettel végrehajtottuk. A mai napon, alkotmányunk ünnepén a Népstadiont átadjuk a magyar sportolóknak, a magyar dolgozóknak. Miközben a lelátókon csak úgy dübörög a taps, Lakner Lajos átnyújtotta Hegyi Gyulának a Népstadion hatalmas méretű tervrajzait és a kulcsokat. Még el sem ült a taps, az újjongás Hegyi Gyula beszéde után, amikor a hatalmas Népstadionzászlóval megindul Csermák József olimpiai bajnok, Keleti Ágnes, Gulyás Károlyné, Tóth Lajos és Pataki Ferenc négy válogatott tornászunk a stadion főárboca felé. Felcsendülnek a Himnusz hangjai, s miközben vigyázzba merevedik 80 000 ember, lassan, méltóságteljesen felkúszik az árbocra a hatalmas nemzetiszínű zászló, hogy hirdesse: egy ifjú, erős, alkotó nép ért el győzelme új állomásához. Szinte ugyanebben a pillanatban a hirdetőtáblán kigyulladnak az első villanybetűk. „Béke" hirdeti a tábla első szövege. Még szárnyalnak a Himnusz dallamai, amikor a pálya szélén felröppen az első galamb, aztán mind több és több, szárnyuk suhogása beleolvad a Himnusz hangjaiba, tízezres seregük szinte elborítja a napfényes eget. Egy kört ír le a békének ez a légiflottája a stadion felett és aztán útrakéi, hogy elvigye a négy égtáj felé dolgozó népünk új győzelmének hírét. Ismét zene szól, a sportolók zárt rendben elvonulnak a pályáról. Fél tizenkettőre jár már az idő, a nap szakadatlanul ontja forró sugarát a betonlépcsőn helyet foglalókra. A katonazenekart most népi zenekar váltja föl. A két bejárón keresztül minden eddiginél színpompásabb képet alkotva vonulnak a népitánc résztvevői. Fekete nadrág, fekete mellény és fehér ing feszül a férfiakon, s a csoport női tagjai különböző színű és formájú, szívet dobogtató magyar népviseletben lejtenek be a pályára. A leggazdagabb festői paletta is szegényes segédeszköz lenne a látvány ecseteléséhez. A Szeged környéki Tápé községből ismert táncokat, a „darudöbörgős"-t és a „körösztöző”-t ropják a lányok és legények. A közönség helyéről felállva, a zene ütemét túlharsogva tapsolja az utolsó ütemeket. Nagy-nagy sikere volt ennek a számnak is. 58
