Nagy Béla: FTC napló 1938-1944

1938. Mit bánta, ha közben összefagyott, összeázott?! Amikor anyagi viszonyai jobbra fordultak és megvalósíthatta régi-régi álmát, nősülésre gondolha­tott, menyasszonyával maga tervezte lakásának berendezését. Büszkén di­csekedett a „legcélszerűbb íróasztallal”, a „kis helyet elfoglaló de nagy befogadóképességű" könyvszekrénnyel. Már készen volt a lakás, amikor megnézték alaposan és a fürdőszobában hatalmas „hibát” fedeztek fel. Tudvalevő, hogy a melegvíz csapot mindenütt a világon piros gomb jelzi, a hideget pedig kékszínű. Ez az utóbbi nem tetszett Aszlányiéknak. — Kék a Hungária színe — mondta. Ez nem maradhat így. Hetekig járták a várost, míg végül valahol felfedeztek egy zöld gombot. Nagy diadallal cserélték ki a kéket, s utána büszkék voltak, hogy a világon egyedül ne­kik van zöldszínű hidegvíz jelzésük. ★ ★ ★ Vagy emlékszünk a Ferencváros—Slavia mérkőzésre. Budapesten 5:2- re győzött a Ferencváros. Féltünk, hogy a Slavia Prágában behozza a hátrányt. Izgatottan ültünk a rádió mellett, csak a cseh rádió adta végig a mérkőzést. Nem értjük ezt a nyelvet. Aszlányi már cseh—magyar szó­tárt akart hozatni. Aztán mégis valamit kisütöttünk: — Számokat mon­dott ... 3:1 a Slavia javára! Vége! Aszlányi boldogan ugrálni kezdett. Hogyne, a Ferencváros megy to­vább! Leküldött egy üveg barackért, koccintottunk a Ferencvárosra, ami­kor kiderült, hogy rosszul értettük a cseh bemondót. Az eredmény 4:0... Szegény Aszlányit aznap nem lehetett használni semmire sem. ★ ★ ★ Kifogyhatatlan volt ötletekben. Emlékszem még arra az esetre, amikor együtt mentünk le a kávéházba. Panaszkodott, hogy szüksége van két- háromnapi szabadságra, valami filmtémát kellene kigondolnia. Beültünk a kávéházba, nemsokára odaült hozzánk egy filmes is. Aszlányi úr — mondta a beszélgetés során — mikor lesz valami jó filmmeséje? Aszlányi rögtön rávágta: — Van már! Ránéztem. Van már? Mindjárt el is mesélte. A filmes úgy lelkesedett a dologért, hogy azonnal ott a kávéházban megszerezte a filmjogot. Ké­sőbb megkérdeztem Aszlányitól: — Szóval nem kell a szabadság? Miért mondtad, hogy gondolkodnod kell? Nevetett: — Most, a feketézés közben jutott eszembe az egész me­se. Ez volt. „A hölgy egy kissé bogaras”. Nagy siker volt. ★ ★ ★ Volt még egy nagy szenvedélye: a sakkozás. Három év óta alig volt nap, hogy ne vívtunk volna ádáz csatákat. Villámjátszmákban mértük ösz- sze erőnket. Szegény nem tudott belenyugodni abba, ha kikapott. — Re- vansot kérek — mondta — mert cinkelt figurákkal játszottál. Vége az Aszlányi hasáboknak, vége a sakkpartiknak, a sok ugratás­nak, autónak, filmálmoknak, mindennek. Péntek este van. Ha ilyenkor ha­laszthatatlan dolga volt, megkért helyettesítsem. Megyek is már, felhívom Tóth doktort, mi újság a Ferencvárosban ... Csak még megtörlöm a szemem. Vető József (Sporthírlap — 1938) 37

Next

/
Oldalképek
Tartalom