Nagy Béla: FTC napló 1928-1930

1929 megfelelő keretek között, jó bíró vezetése mellett folyjon le. Az adott körül­mények között ez a vereség nem rontotta el a magyar futball és a képvi­seletében megjelent Ferencváros nagy renoméját, amit eddigi játékaival az óceán túlsó partján szerzett. Eljárása pedig lovagias, gentleman felfogású futballistákhoz méltó volt. Az olimpiai bajnoktól vereséget szenvedni akkor, amikor már eqy győzelem áll vele szemben az oldalunkon, nem szégyen és nem adhat szomorúságra okot!” július 30. Ma reggel szerencsésen megérkeztünk Buenos Airesbe. Az út elé nem a legnagyobb bizalommal néztünk, mert 15-ről 16-ra virradó éjjel az út kellős közepén a szembe menő hajók egymásnak futottak. Mind a két hajó modern, helyi járatú alkotmány, s a szerencsétlenséget a személyzet vigyá­zatlansága idézte elő. Emberéletben nem esett kár, mind a két hajó hatal­mas lékkel bevánszorgott a kikötőbe. Velünk azonban nem volt semmi baj. Kora reggel pontosan érkeztünk meg az argentin fővárosba, ahol a korai érkezés dacára is várt reánk a kikötőben konzulunk vezetésével mintegy 200 magyar. Pedig két fokos hideg didergette az embereket a kikötőben, ami nem tette kellemessé a várakozást. De a szívek melegével forróvá vált itt is a légkör, melybe kerültünk már az első percekben. augusztus 1. Ferencváros—River Plate 4:3 „A Ferencváros hű maradt túraelveihez. Minden országban győzelem­mel mutatkozott be. Argentínában a River Plate együttese tanulta megis­merni a Ferencváros erejét. A hétköznap ellenére is hatalmas közönséq ve­rődött össze. Pedig csak klubcsapatról volt szó, nem válogatottról. Hanem a Ferencváros híre már átsiklott a tengerszoroson, itt már nem kellett külön sokat magyarázni arról, hogy mit ér a ferencvárosi rohamcsapat. A meg­lepetés ereje tehát itt nem jutott akkora szerephez, mint az előző esemé­nyeknél, ez a tény tehát még értékesebbé teszi a Ferencváros első argen­tínai győzelmét, amely a táviratunk megállapítása szerint nem is követke­zett be olyan mértékben, amint azt a magyar együttes fölénye után meg­érdemelte volna. Erről a legújabb pompás győzelemről szól az alábbi rész­letes távirati tudósításunk. A hétköznap ellenére 22 000 néző volt a pályán, ami egészen szokat­lan dolog. Csapatunk elsőrangú szerepléssel fizetett ezért az érdeklődésért és ha egy kicsit segít a futbaliszerencse, hatalmas qyőzelmet jelentenénk. Sajnos egyes csapatrészeket kissé megviselt a tengeren való újabb átkelés és az erős játékirám. A fedezetsor raqyoqó munkája adta vissza az egyéb­ként kitűnően dolgozó csapatnak a lendületét. Bukovi és Obitz óriási for­mában vannak és technikai meg taktikai tudásuk a legtökéletesebben érvé­nyesül. A csatársorban Kohut lendülete a legszebb élmény, ő és Turay voltak most a támadások eleven erői és ha kicsit is szerencsésebbek, sok gólt lőttünk volna. A gólok sorrendje: a 3. percben gólt kapunk, amit a 15. percben Rázsó remek lövésével kiegyenlítünk. A 24. percben esik a második argentin gól, a 33. percben egyenlíti ezt Kohut, óriási erővel a sarokba irányított lövéssel. 59

Next

/
Oldalképek
Tartalom