Nagy Béla: FTC napló 1928-1930
1928 győztes Blacburnt. Ilyen teljesítményt magyar együttes eddig még nem nyújtott!” A Blackburn elleni 6:1-es győzelem után a sportsajtóban büszkén állapították meg: „A magyar bajnok viharzó lendülete elsöpörte az Angol kupagyőztest! A Ferencváros vállalkozását bizonyos kishitűséggel fogadta a futball társadalma. A fárasztó, ezer küzdelemmel teljes futballév végére két ilyen ellenfelet szembeállítani a bajnokcsapattal, bizonyos fokig merészségnek tűnt. A Slavia ellen mindenkor nagyon meg kell küzdenie a legjobb csapatnak is, ha sikerrel akar elvonulni a pályáról. A zöld-fehérek nem fukarkodtak erejükkel, kivívták a győzelmet, mely fölényes, biztos, nagyszerű volt. De ezután a küzdelem után mindenki csak arra számított, hogy a naqy angol ellenféllel szemben legfeljebb becsülettel állja meq helyét a bajnokcsapat. S a játék elűzött minden kishitűséget, eloszlatott minden kétséget, ami a starthoz kísérte a zöld-fehér tizenegyet. Az első perctől az utolsóig ott élt a pályán ennek a félelmetesen nagyszerű tizenegynek minden tudása, ott csillogott a magyar futballnak minden szépsége, és elsöpörte a naqy ellenfelet, hoqy percről percre diadalmas mámorba ringassa a húszezernyi nézősereget. Aki látta ezt a mérkőzést, sohasem felejti el, aki nem látta, örökké sajnálhatja. Az a húszegynéhányezer ember aki az elsőnapi pompás győzelem tudatában féktelen örömmel újjongta végig a második, világszenzációt jelentő mérkőzést, az egész magyar sporttársadalom nevében fejezte ki elismerését, háláját és nyilvánította megelégedését a bajnokcsapattal szemben, amikor a játékosokat a vállán vitte le a pályáról. Amint a kedves Potya mester nyugodt bizakodással, csendes megelégedéssel nézte a pálya szélén csapata pompás játékát, a nézősereg tudta mivel tartozik neki. A mérkőzés végén hozzárohantak, össze-vissza csókolták, szinte a rendőröknek kellett az ölelő karokból kibogozni őt. A káprázatos siker eqybeolvasztotta az egész pályát. A nézősereg együtt élt, együtt érzett a zöld-fehérekkel, akik a magyar futball nevében harcolták ki a boldogító sikert.” június 2. Az FTC 29, közgyűlését az egyesület klubházában tartották. ,,A nagytermet zsúfolásig megtöltötte a zöld-fehérek lelkes tábora. Először Maillin- ger Béla emelkedett szólásra: — A mai esténk egyik- része szomorú, a másik része kedves. Kedves rész az, hogy a klub két régi sportemberét, Vértesi Józsefet és Keserű Alajost, vízipóló-csapatunk két dicsőségét örökös bajnoknak avathatjuk. Szomorú is ez az este, mert az FTC-nek egyik legkiválóbb vezetőie lemondotta tisztségét, mégpedig azért, mert magáévá tette az OTT azon felfogását, hogy professzionista alakult felelős vezetője ne legyen az amatőr eayletnek is vezetője. így fájó szívvel kell lemondanunk az ő aktív alelnöki szerepléséről. A legválsáaosabb időben és a leakétségbeejtőbb helyzetben jött Sziaeti Imre a legkiválóbb vezetőnek az FTC-hez, ahol hervadhatatlan érdemeket szerzett. Meg vaqyok győződve, most, hogy távozik, szeretete az FTC-vel szemben továbbra is a legnagyobb marad. Megemlékezésül a leaneme- sebb ércbe faragott plakettet nyújtom át neki klubom nevében, jelképül annak, hoqy Szigeti Imre a legnemesebb értékeit nyújtotta az FTC-nek. Az aranvplakett átnyújtása alatt szűnni nem akaró hatalmas taps hangzik fel, majd nagy várakozás mellett Szigeti Imre válaszol: 8
