Nagy Béla: FTC napló 1928-1930
1929 Krausz Győző. A Ferencváros turistái ezekben a hónapokban úgynevezett munkatúrákon szerepeltek: a Mátra átjelzéseit térképezték, a jelzéseket festették ... november 6. A Ferencváros szokásos szerdai klubvacsoráján kiosztották az 1927—28. évi Magyar Kupa győzelemért járó érmeket. Ezúttal a szokásosnál hamarabb hazamentek a játékosok, ment az újpestiek elleni rangadó következett! A szurkolók is nagyon készültek a Megyeri úti találkozóra. ,,A Fradi B-közép hirdetésben szólítja fel tagjait, hogy vasárnap délelőtt 11 órakor legyen mindenki a Berlini téri villanyóra alatt, ahonnan aztán együttesen utaznak ki a Ferencváros legnehezebb idei bajnoki meccsére, az újpesti stadionba. Van ebben a hirdetésben valami meghatóan kedves. Ezek a lelkes drukkerek nem számozott páholyba járnak, autójuk sincs, amely kirepíti őket Újpestre, még taxira sem telik nekik. Ezért már délelőtt elindulnak villamoson, zsebükben a tegnapi sportláp papírosába csomagolt ebéddel, hogy idejekorán érkezhessenek a pályára és elfoglalhassák a helyet a nagytribün alatt. És az ellenfél portáján is ott fog lobogni a zöld-fehér zászló, hirdetve a nagyvilágnak: — Ide nézzetek! Itt vannak és itt izgulnak a Ferencváros leglelkesebb drukkerei! Ma még nem ebédeltünk, néhányon szidást is kaptunk a szökés miatt odahaza, de azért itt vagyunk és kiabáljuk torkunk szakadtából: Tempó Fradi!" november 10. Ferencváros—Újpest 2:1 A KK-döntöben remekül szereplő újpestiek ellen kevés esélyt kapott a zöld-fehér csapat. Nagy küzdelem után a lila-fehérek szerezték áz első gólt, amit a Fradi a II. félidő 31. percében azonban kiegyenlített: ,,Turay gyors leadást erőltet, a labda Fogl lábára akad, de pattog kifelé, Táncos már fordul félmagasan centerez, Takács meg egy lábon csavarodva, a levegőben továbbítja az ellenkező sarokba. Lélegzetelállító, csodálatosan szép csatárprodukció! A Ferencváros finise erőteljesebb. A 43. percben Takács kapásból Táncoshoz játszik, aki átjátssza Kővágót, és az előre rohanó Takács elé ad. Tipikus Takács helyzet támad, de a jobbösszekötő kivételesen lyukat rúg! A kapus azonban nem tudja megfogni a labdát, mely ismét Takács lába elé pattan. A csatár már egészen a kornervonalon van, ravaszul rúgott labdája a kapufa tövéről falsol tovább balra. A befutó Szedlacsik éri el és a kapuba vágja a döntő gólt." november 17. Bástya—Ferencváros 3:0 Szegeden, szakadó esőben játszották a mérkőzést. A „mumus” ismét le- hűtötte a ferencvárosi kedélyeket. A Fradi szinte végigtámadta az egész mérkőzést, a gólokat — igaz kettőt óriási kapushibából — a Bástya szerezte. A második potyagól után ugyan „a ferencvárosiak még támadnak, de csak csüggedt madarak módjára. Az arcukra van írva, hogy ezt a meccset már elveszítették." 67
