Nagy Béla: FTC napló 1928-1930
1929 április 3. Eddig a Ferencváros hívei a régi FTC jelvényt viselték. A vezetőség Man- nó Miltiades tervei alapján új jelvényt készíttetett, amely így nézett ki: a jelvény főalakja bronz sas és a sas futball labdát szorongat körmei között. A labda körül zöld-fehér színekkel zománcozott pajzs van FERENCVÁROS felirattal. Érdekes, hogy kezdetben ezt az új jelvényt csak a Ferencváros tagjai viselhették. Amint arról a következő híradás is beszámol két változatban is elkészítették. „A Ferencváros FC jelvényeit kizárólag csak a tagok viselhetik. A jelvények kiszolgáltatása csak a központi irodában történik. Rendes taqok 2 pengőért ezüstjelvényt, pártolótagok 1,20 pengőért bronzjelvényt kaphatnak. A jelvények kiváltásához a tagsági igazolványt feltétlenül el kell vinni, mert az iroda a jelvény átvételét a tagsági igazolványon lebélyegzéssel ellenőrzi." április 10. Tunyogi József a dortmundi Európa-bajnokságon aranyérmet nyert! A Sporthírlap tudósítója leírta az ünnepi fogadtatást, majd otthonába kísérve az újdonsült bajnokot, elmeséltette vele aranyérme történetét. ,,Az első napon az osztrák Schmidttel kerültem össze. Nyugodtan kezdtem első nagy versenyemet. Eddig még csak válogatott sem voltam. Tudásom Schmidt ellen elég volt, rövid 3 perc alatt megadásra kényszerítettem. A harmadik percben szőnyegre vittem és karfelszedéssel eqy fél perc alatt betussoltam. Péntek este a cseh Prybill ellen küzdöttem. Csak biztosra mentem, nem vállalkoztam nagyobb dolgokra. Az utolsó öt percben azonban belefeküdtem, úgy hogy a végén teljesen ki voltam merülve. Fölényem elég volt a pontozásos qyőzelemhez. A két sikeres nap után kezdtem izqatott lenni. Mit lehet tudni? Ezután a dán Martinsen ellen álltam ki. Hamar észrevettem, hoqy csak arra vár, hogy én kockáztassak valamit. Tehát én is elővigyázatosan dolgoztam. Pontozással még így is győztem. Az izgalom vasárnapra már a tetőfokára hágott. Nem a versenyektől féltem, hanem az eredménytől. Vajon sikerül-e nekem, ami társaimnak sajnos nem sikerült. Ök uqyanis már ekkor valamennyien kiestek. Ök már csak bennem bíztak és tőlem reméltek mindent. Délután hat órakor első ellenfelem a német Földeák volt, aki kapálózott csak és nem akart sehogysem akcióba kezdeni. A küzdelmet íqy folytattam én is, részben elővigyázatosságból, végül is fölényem megállapítása mellett kihirdették a győzelmemet. Következett Kokkinenn! Nyugodtan léptem a szőnyegre, míg a másik oldalon a világ egyik legnagyobb birkózója, Kokkinenn állt. A fiúk az első sorban a körmüket rágták az izgalomtól. Én pediq nyuqodtan vártam a sorsomat. A bíró sípja elhangzott és nekivágtam a küzdelemnek. Az első percben tapogatózás, akció nélkül. A harmadik percben kétszer is csípődobást kíséreltem meg, de mindkétszer kiestünk a szőnyegről. Tovább ment állásból a küzdelem, de már akkor éreztem, hogy a két kezdeményezésért csakis én kaphatok pontot. Ebben a véleményemben nem is tévedtem, mert a 2x3 perc előtt a vezető bíró tőlem kérdezte meg, hogy akarom-e a parter45
