Nagy Béla: FTC napló 1925-1927
TÍZEZERNYI TÖMEG TOMBOLVA ÜNNEPELT! Csak a futballsport veteránjai emlékezhetnek hasonló nagy fogadtatásra, mint amiben a Ferencváros csapatának volt része szerdán délután a Keleti-pályaudvar hatalmas csarnokában. Amikor a régi FTC diadalmas német— angol túrájáról tért vissza, akkor lehetett látni ilyen lelkes sereget. A Ferencváros folyton növekedő népszerűsége ült újabb diadalt a Keleti peronján, ahol életveszélyes arányokra dagadt a tömeg, amikor az Egyiptomból megtérő pirosmezes ferencvárosi fiúkat sok ezernyi tömeg vette körül, majdnem teljesen felborítva az előre kidolgozott ünnepi programot. Voltak percek, amikor komolyan félni kellett attól, hogy csak súlyosabb szerencsétlenség árán lehet majd befejezni a fogadtatást. A tömeg fenn áll a peronon, a Ferencváros csapata meg ott tolong előre lent a sínpárokon, ahol a vonatnak kellett volna bejönnie, ha tudott volna! A tömeg együtt akar vonulni az érkezőkkel, de ez szinte lehetetlen. Óriási az éljenzés, önfeledt az ünneplés. De ami mozgás, fékeveszett indulat csak feltört a fogadtatásnak ebben a pattanásig feszült izgalmában, az egyszerre varázsütésre megáll. Felhanqza- nak a himnusz hangjai, lerepülnek a süvegek, megmerevedik a tömeg. A himnusz után Dinich Vidor köszöntötte a csapatot, majd éljen harson, zeng, remeg, dörög a hatalmas üvegcsarnok. A zenekar megkísérli megmenteni a tervezett programot és belekezd a Fradi-indulóba. De csak az első ütemeket dirigálhatja a karnagy, mert átveszi a dallamot a tömeg, rázendít maga is az indulóra. A hangorkán elsepri a zenekar hangjait. A tömeg énekel harsányan, ellenállhatatlanul. A végén pillanatnyi csönd. Ekkor nyomakszik előre Fazekas Dezső dr., a ferencvárosi sporttársadalom képviseletében. Sokkal jobban átjárta már őt is a tömegérzés, semhogy most szónoki finomkodásra volna ereje. Csak odaáll a csapat elé, széttárja a karját és ezt mondja: — Nézzetek körül! Itt a drága Fradi közönség! Nézzétek ezt a rengeteg szeretetet és biztosan tudom, hogy továbbra is mindig csak azok a franzs- tadti legények lesztek, akikre mi büszkék vagyunk! Szigeti Imre a meghatottságtól könnyezve mondja: — Ügy mentünk el, hogy a régi ferencvárosi túrák dicsőséges emlékei lebegtek előttünk. Ez adott erőt és bátorságot arra, hogy új területnek vágjunk neki. Most boldogan mondhatom, hogy Belgrádon és Athénen keresztül, egészen a piramisok aljáig, megtanulták becsülni a maqyar sportot, a Ferencváros nevét. Szívem egész melegével köszönöm ezt a tenger szeretetet, ezt a felejthetetlen fogadtatást! Ffatalmas éljen a válasz és a tömeget már nem lehet többé visszatartani a kedvenceitől. A tömeg nekiront a piros fezes társaságnak, gyűri, rángatja kifelé. Felborul minden rend. A zenekar — mit tehet mást — rázendít a Rákóczi-indulóra, s a sokaság hömpölyög kifelé. Aki csak teheti odatülekszik valamelyik játékoshoz. Potyát felrántják a levegőbe és ő most onnan felülről integet és így a vállakon utazik kifelé — őszemében szép kövér könnycseppekkel. Tízezer ember szemében ott az öröm könnye, a tekinteteket ez teszi fátyolossá. Néhány fiú félrehúzódik, nem tart a tömeqqel, befordulnak a fal felé és ellenállhatatlanul sírdogálnak a gyönyörűségtől. A játékosok pedig lassan elérik a kijáratot és ezzel vége a felejthetetlen fogadtatásnak, lezárult az egyiptomi túra utolsó és megható része. öt évtizede történt diadalmas eseményeket elevenítettünk fel. Emlékül és emlékidézőként mindazoknak akik átélték, és örökségül a mai ferencvárosiaknak . .. 93
