Nagy Béla: FTC napló 1921-1925

1924.

rultságomban Mártonfíy dr.-hoz, a MOB főtitkárához fordultam, aki végül elintézett mindent. Francia külügyi futárral küldette el terveimet. A kartonra való fölragasztásért és bekeretezésért 1000 frankot kellett fizetnem. Ennél azonban sokkal több költségem volt, erre azonban nem voltam tekintettel akkor, amikor a siker elérésére kilátás volt.

Bevallom nagyon örülök, hogy elérhettem építő művészi törekvéseimnek egyik nagy célját és egy világversenyen győzhettem tervemmel. A stadiontervezeteimre szánt tanulmányaim, 20 évi munka, anyagi és szellemi áldozat, mégsem veszett kárba."

auqusztus 15.

„A Dorogi AC immár klasszikusnak nevezhető versenye az idén ismét rekordot hozott, váratlant és pompásat. Forbáth Sándor, az FTC 19 éves atlétája bebizonyította, hogy nem alaptalanul kért múltkoriban rekordkísérletre engedélyt. Több mint 20 centiméterrel javította meg Mudin Imre sokat ostromolt rekordját."

Forbáth első dobása hozta meg az új országos csúcsot, a 14,31 métert. Forbáth (ez egyébként a sportneve volt, eredetileg Fritznek hívták) tiszteletére ebből az alkalomból rövid versike is megjelent:

Megállsz a körben vasgolyóddal,

Lendülésre kész a karod S megvan a rekord, mert kitartón Hittel és hűen akarod.

Csattan a taps... éljent viharzik Feléd az embergomolyag . ..

S égi lakából letekintve:

Mudin boldogan mosolyog.

A Dorogi AC vándordíját is az FTC nyerte, miután Toldi, Ujfaluczky és Krieger is kitűnően szerepeltek.

augusztus 17.

Az FTC vízilabda-csapata ezen a napon Bécsben, nem mindennapi körülmények között mérkőzött. Speisegger Ernő így számolt be az eseményekről: „Szombaton délelőtt felhívott hivatalomban telefonon Hajmay. Bécsből beszélt. Tudomásomra adta, hogy a WAC feltétlenül ragaszkodik a mi bécsi szereplésünkhöz és csak abban az esetben kapjuk meg keddre Johny Weiss- müllert, a „csodaúszót”, ha mi felmegyünk Bécsbe vasárnap. Tanácstalan voltam, hol vegyem elő a csapatot, menjek-e egyáltalán? A szövetség az eset hallatára a leghatározottabban ragaszkodott ahhoz, hogy felmenjünk Bécsbe. Mit tehettem mást. Autóba vágtam magam, hogy összeszedjem a csapatot. A hivatalból húztam ki a fiúkat. Azután rohantam a vízumért. Az is megvolt még délelőtt. Pénz az még nem volt. Délutánra szereztem. Vasárnap reggel utaztunk el. Bécsbe fél négykor érkeztünk, közvetlenül a verseny előtt. Az első gólt egy primitív bírói elnézésből kaptuk: Worel a kétméteresen belülről dobta. Felálltunk az újrakezdéshez. A közönség iszonyatosan lármázott, örült az olcsó dicsőségnek. Bachrach bíró motyogott valamit, amit a fiúk úgy értettek, hogy go on (rajta) és máris startoltak, csak Nagy Barna maradt a kapuban. Nemcsak mi, három osztrák is kiúszott már, amikor Bachrach duplát sípolt és magyarázni, integetni kezdett. Nem értet86