Nagy Béla: FTC napló 1921-1925
1923. április 22. FTC—MTK 2:0 „Vasárnap a futball-kampány derbyje volt mindenképpen. Az FTC lassú szisztematikus munkával végre betömte csapatában a tátongó réseket, amelyeket a háború ütött rajta, s ha nem veszíti el egészen váratlanul Schwarzot és Obitzot: tegnapi győzelmével aligha meg nem nyerte volna a bajnokságot is. A mérkőzés azonban így is elég volt ahhoz, hogy az FTC—MTK meccsek visszanyerjék általa régi jelentőségüket, s ismét a zöldfehérek javára billentsék a mérleget. Ma az MTK-nál úgy áll a helyzet, hogy Orth nélkül nincs színe a játékának, nincs meg az a sajátosan jellemző zamata, amelyek elismerést váltottak ki még azokból is, akik éppenséggel nem nevezhetők a kék-fehérek rajongóinak. Észrevette ezt a zöld-fehérek tábora is, amely ösztönösen, szinte teljes számban vonult ki tegnap az üllői útra. Ez a tábor tegnap zúgott, forrongott, s boldog izgalmában taps-fergeteget zuhogtatott a mezőnybe. Az MTK hívők némák maradtak, balsejtelem köde ülte meg lelkűket. Egyszer- kétszer a mérkőzés elején, még tapssal honorálták játékosaik egy-egy szép akcióját. Egri csodaszép gólja után azonban zsebredugott kézzel, összeszorított ajakkal, szinte halványan nézték, mint hanyatlik vissza csapatuk közvetlenül a bajnokság célszalagja előtt. A második félidőben, Pataki gólja után pedig megindultak hazafelé. Némán, fejlehorgasztva. mentek, s az FTC közönségében megvolt a jóízlés: nem kísérte gúnyos megjegyzésekkel a némán távozókat. Átérezte a percek drámaiságát, s szinte — szinte meghatottsággal nézte, mint búcsúzik a mérkőzés közepén hazavonuló MTK-tábor. A meccs után lassan oszlott szét az FTC-közönség. Nagy esemény volt. Az FTC öltözőben örömtől égnek az arcok. Blumtól interjút kértek: — Mit is mondanék? Boldog és büszke vagyok. Jól játszottunk! A sikeres mérkőzés befejeztével azonban nem aludt ki a lelkesedés lángja, sőt este és éjszaka még magasabbra lobogtak fel az örömtűzek az egész IX. kerületben. Utcán, tereken, kávéházakban és vendéglőkben, kis kocsmákban és magánlakásokon csak a mérkőzés részleteit tárgyalták. Poharak csengtek, éljenek harsogtak. Mikor azután az utolsó poharakat is ki- hörpintették, elégedetten kiáltottak fel: No, ma nem marad bor a Ferencvárosban! Egy járókelő aki éppen ott haladt el az ablak alatt így kiáltott be az előbbi megállapításra: De még a Józsefvárosban sem, uram! május 6. Az FTC rendezte a 30 km-es országos gyaloglóbajnokságot. A verseny a gödöllői országúton volt, s Szabiár Péter ismét óriási fölénnyel győzött Bajnokunk ideje: 2 ó 54; 43 mp volt. május 20. Magyar Kupa-találkozó, mint előmérkőzés. Ilyen is volt, mégpedig csat- tanós befejezéssel. Az MTK pályán játszották az FTC—III. kér. TVE kupa- mérkőzést, utána pedig a kék-fehérek FC Nürnberg elleni nemzetközi találkozója volt a program. Az FTC—III. kér mérkőzés rendes játékideje 2:2 volt, ezért a bíró hosz- szabbított. A közönség tüntetett, hiszen már a jóval nagyobb vonzóerőt je45
