Nagy Béla: FTC napló 1911-1921
1917. delkeziik, akik fáradtságot nem ismerve dolgoznak az FTC atlétikai osztályának felvirágoztatására. Helyes érzékkel megtalálták a sikerhez vezető utat is a tömegneveléssel. Ennek köszönhetik a csapatbajnokságot is.” Bizony az atléták sikerei nélkül az FTC nagyon szegényes évet zárt volna. Úszásban és vízilabdában egyetlen eredmény sem született, s a többi sportág is éppen hogy csak létezett... november 15. „Az FTC részéről megtörtént a döntés. A választmányi ülés befejezte annak a bejelentésnek megszövegezését, amelyben lemondja az MTK elleni november 25-re kisorsolt bajnoki mérkőzését. Itt azonban nem végződik be az FTC—MTK régen húzódó pőre. A bonyodalmak csak ezután következhetnek. Az MLSZ ugyanis a nyáron szabályaiba foglalta, hogy az a csapat, amely csak egyetlen mérkőzését is lemondja, a bajnoki küzdelemből visszalépettnek fog tekinteni.” Az FTC nem állt ki mérkőzni az MTK ellen, ezért az ügynek komoly folytatása lett... november 25. Két népligeti „kellemetlenségről” is megemlékeztek a korabeli híradások. A szenvedő fél mindkét esetben az atléták közül került ki. „Az FTC és az MTE távfutói, hetenként kétszer a Népligetben treníroznak. Már tavasz- szal megtörtént, hogy a népligeti kertész szabadon hagyott kutyája az FTC egyik sportemberét megharapta. Újabban ismét minden tréninget megzavarnak a kutyák, sőt most ismét megharaptak egy FTC ifjúsági futót.” A veszélyes tréning után egy nadrág sorsáról is szó esett. „Az FTC utolsó országúti versenyén kellemetlen „baleset” érte az FTC egyik futóját, Jogicza Jánost. A hideg idő miatt futónadrágja fölé felvette rendes utcai nadrágját, hogy ne fázzon, amíg az FTC-pályáról a Népligetben levő starthelyre eljut. Ott a verseny tartamára szvetterét és nadrágját egy padra tette. A verseny lefutása után szvetterét magára kapva sietett vissza az öltözőbe. Még az úton eszébe jutott ottfelejtett nadrágja, de mire visszamentek érte, már csak hűlt helyét találták. A mai háborús viszonyok között egy jó nadrág elvesztése ugyancsak súlyos probléma.” Megmosolyogtató és megdöbbentő sorok. A háború nyomorában élő országban egy nadrág elvesztése újságcikk téma lehetett! Negyedik éve tombolt az esztelen vérontás, negyedik éve vitték a frontra az emberek millióit. Sokan fogságba estek, sokan soha többé nem jöhettek haza. Sok ferencvárosi vezetőt, tehetséges sportolót is hiába várt vissza az FTC-tábor. A labdarúgók közül vesztették legtöbben életüket: a Koródy-testvérek, Blum II. Miklós, Puskás Ferenc, Weisz Dezső, Weisz Gyula, Lissauer Lipót, Várkonyi József, Braun Imre és Jancsarek Pál ifjúsági játékosok, Járitz Győző szakosztályvezető. Az úszó és vízilabda szakosztály halottjai: Hégner Jenő, Rémi Károly, Simkó Antal. Az elhunytak között volt Pallér Gyula teniszezőnk és Pázmán Kálmán ifi atlétánk is. A gyászos felsorolás nem teljes. Sajnos valószínű, hogy még több áldozat volt a világháborúban az egyesület tagjai közül. ★ ★ ★ Egy sportoló életét azonban az FTC-től kapott tiszteletdíj mentette meg. „Ambrózy Károly, az BEAC diszkoszdobó bajnoka, tábori lapot írt klubtársának, Vadas Istvánnak, s levelében közli, hogy jó egészségnek örvend, 63
