Nagy Béla: FTC napló 1911-1921
1920. játék volt, amelyben mindkét fél legjobb tudását nyújtotta. Heves iram jellemezte ekkor a játékot, amelyben egyformán kivette a részét úgy a támadás, mint a védelem mindkét oldalon. A támadások valamivel nagyobb részét ekkor az FTC vezette. Pataki ma önmagát múlta felül, önzetlen, gyors és leleményes centercsatár volt, aki nagyszerű labdákkal látta el szélsőit. Tóth Potya megértő partnere volt passzaival és lövéseivel egyaránt. Olyan egyformán lendületes és változatos játékot produkált a két csapat, amelynek alapján igazán nehéz lett volna bármelyiküknek is a maga javára eldönteni a mérkőzést: 0:0-as eredményt várt mindenki. A második félidő 25. percében történt azután a kritikus tizenegyes, amely a botrány előidézője volt. Az FTC a saját kapuja előtt szabadrúgást rúg. A rúgásnál Jeszmás szabálytalanul csak 5—4 méterre állt a labdától. Takács ennélfogva Jeszmásba rúgta a labdát, amellyel Jeny kiugorva mellette centerezni akart, de a centerezés Takács karjáról kornerre pattant. Rálőtt labdáról lévén szó, mindenki komért vár, de Vértes bíró a handset szándékosnak minősítve 11-est ítél. Az FTC nem akar belenyugodni az ítéletbe. Vértes nem másítja meg ítéletét és Eisenhoffer (KAC) gólba lövi a labdát. Erre az FTC csapat fele levonul a pályáról, s csak mintegy öt percnyi rábeszélés után tér vissza — Pataki kivételével — a pályára. Az FTC 10 emberrel folytatja a játékot. A küzdelem most már nagyon egyenlőtlen. Az FTC Patakiban elveszítvén támadásainak gerincét, veszélyes akcióra képtelen, bár állandóan ő van frontban, míg a KAC csak néhányszor jut le az FTC kapuhoz, de Krebs egyéni akciója után egy 20 méteres helyezett lövés utat talál az FTC kapujába. A mérkőzés után egy FTC-tagokból alakult karhatalom védte meg a bírót az inzultustól, s ezzel a méla akkorddal ért véget a szépen indult mérkőzés." A botrányos mérkőzés után sokat cikkeztek az újságírók, többen nyilatkoztak is. Pataki Mihály és Malaky Mihály nyilatkozatából idézünk: Pataki: „A botrány ott kezdődött, amikor Matkovichot a góllövés pillanatában szándékosan elgáncsolták. Ezért szerintem feltétlenül 11-es járt volna. A bíró azonban mást ítélt. Nyugodt hangon megkérdeztem ekkor Vértes bírót, miért nem ítélkezett javunkra, s Vértes azt felelte, hogy 0:0-ra álló mérkőzést nem lehet 11-essel eldönteni. Hangsúlyozom, hogy Vértes kijelentésében nem volt benne az a kitétel, hogy ilyen fault miatt nem lehet 0:0-ra álló meccset 11-essel eldönteni. Ű ezt általánosságban mondta. Percek múlva, amikor Takács karjára esett a labda, a 11-es megítélése után a bíróhoz rohantam, és csak arra a szabálytalanságra hívtam fel a figyelmét, hogy a KAC játékosok közel álltak a szabadrúgáshoz. Vértes egy pillanatig határozatlanságot tanúsított és a KAC játékosok sem voltak bizonyosak abban, hogy tényleg 11-es lövésére kerül sor. Vértes végül nem tágított és lövette a 11-est. A pillanatnyi elkeseredettség és a keserűség ekkor annyira erőt vett rajtam, hogy képtelen voltam a játék folytatására, ezt a bírónak be is jelentettem. Tiltakoznom kell azonban ama állítás ellen, mintha én az FTC csapatát levonulásra biztattam volna. A bíró különben tudomásul vette cselekedetemet, amit az is igazol, hogy percek múltán Blum útján beüzent az öltözőbe, hogy jöjjek ki, játszhatom tovább. Erre azonban Vértes bíráskodása mellett nem voltam hajlandó.” Malaky: „Az a tény, hogy az FTC jobb volt ellenfelénél és mégis vereséget szenvedett, beigazolta azt, hogy egy helytelen bírói ítélet teljesen irreálissá teheti egy mérkőzés eredményét. A bíró maga is bevallotta, 92
