Nagy Béla: FTC napló 1911-1921

1918. Közben természetesen a többi egyesületek lejátszván meccseiket, eléje ke­rültek a listán, de a visszaesés csak látszólagos volt, mert visszanyervén já­tékjogát, egy héten néha három meccset is játszva törtetett a vezetők fe­lé, Bár a csapat a szezon második felében néhány régi erővel megerősödött és általában jó formát mutatott, még a legfanatikusabb FTC hívők sem számítottak többre, mint egy tisztességes helyezésre. Június havában követ­kezett azonban az ellenállhatatlan FTC finis, s a zöld-fehérek nagyszerű csapata, amely még 10 ponttal állott a Törekvés mögött, nemcsak behozta a nagy hátrányt, hanem a célban fejhosszal, egy ponttal meg is előzte a vasutasok csapatát. Nagy és fényes eredmény a zöld-fehérek utolsó hat heti teljesítménye, amelynek értékét növeli még az a körülmény is, hogy a csa­pat a legutolsó időben fényes formát mutatott, s ennek alapján az őszi szezonra is jó formát sejtet.” Az üllői úti pálya, a közönség szerepe sem maradhatott ki a méltatás­ból: „Az üllői úti pálya hangulata valahogyan elüt a többi pesti pálya hangulatától. A Hungária úton például áthághatatlan hegyek választják el a közönséget a csapatoktól. Nincs köztük semmi közös. Érdeklődéssel feszült figyelemmel kíséri a közönség az MTK játékát, de a szeretetének nem süt a melege. Milyen más a Franzstadt pálya. Mintha delejes áram csapna ki az FTC csapatából, s ezernyi hajszálfinom drót kötné össze a közönséggel, úgy olyan érzékenyen reagál a tribünök népe mindenre, ami a pályán történik. Ha unottan játszik az FTC, akkor álmosan bóbiskolnak körös-körül az em­berek, s ha lendületbe jön a zöld-fehér csapat, mintha ezer ördög bújt vol­na a közönségbe, úgy szikráznak mindenfelé a szemek, s csupa kigyúlt, pi­ros arc látható. Tíz percnyi út, egy ugrás választja csak el a két pályát egymástól, s mintha más és más bolygón volnánk. Ugyanazt a futballt ját­szók a csapatok, de nem ugyanazzal a kedvvel, nem ugyanazzal a szívvel nézik őket. Sok mindent megmagyaráz az FTC pályán honoló könnyebb és kedvesebb fajtájú hanqulat. De sok meccset mentettek már meg az FTC- nek azok a bizonyos láthatatlan drótok. Mikor a közönség ezreiből pattant ki a mindenáron való győzni akarás delejes szikrája, s gyújtotta lángra az addig aludtej módjára játszó csapatot. De sok szép győzelem is született így .. július 21. Az esős idő ellenére is 1000 néző jelent meg az FTC atlétikai verse­nyén. Többen kiváló eredményeket értek el, az FTC-ből Zsolt Géza szerepelt a legjobban. Három számban győzött: magasugrás (170 cm), súlydobós (11 m), és távolugrás (6,37 m) — gerelyhajításban pedig 35,06 méterrel második lett. augusztus 4. A Császár uszodában Komjádi Béla bíráskodása mellett játszott az FTC és a MAFC, a vízilabda Budapest bajnokságért. A mezőny kiemelkedően legjobb embere Wenk János volt, aki négy gólt dobott! Az FTC 5:2-re győ­zött. augusztus 11. Nagy nap a Császár uszodában: két FTC bajnokság született! öt év után ismét bajnoki mérkőzést Játszott az FTC vízilabda-csapata. Az FTC— MAFC 7:1-es mérkőzésről így írtak: „A pompás összjátékkal dolgozó zöld­70

Next

/
Oldalképek
Tartalom