Nagy Béla: FTC napló 1899-1910
Labdarúgásunk kezdeti szakaszában a Budapesti Torna Club szinte egyeduralkodó volt. Könnyedén nyerték az első két bajnoki címet, 1901 és 1902-ben, 1903-ban azonban nagy meglepetésre az FTC már elhódította az elsőséget. De! A zöld-fehérek akkor még képtelenek voltak a BTC legyőzésére. A nagy fordulat 1904. február 21-én, a Millenárison történt. ,,A BTC az FTC-vel szemben megőrzött verhetetienség nimbuszával állott ki a küzdőtérre, az FTC. pedig azzal az erős akarattal és elszántsággal lépett a porondra, hogy a tradíciót megszakítsa. Az FTC-nek sikerült az, amit akart, megverte, mégpedig nagy fölénnyel verte meg a BTC-t. Igaz ugyan, hogy konjunktúrák is kedveztek a ferencvárosiaknak, így mindjárt az is, hogy erős széllel kezdték a játékot, még pedig olyan erős tempóban, hogy a szél ellen küzdőknek rögtön a legerősebb és így a legfárasztóbb akczióba kellett lépniök. De ezzel korántsem akarjuk azt mondani, hogy az FTC a szerencsés konjunktúrának köszönheti győzelmét. Nem, hanem egyedül tudásának, összjátékának és játékosai egyéni ügyességének, s képességének reális eredménye ez a szép győzelem. Az a két goal is, amivel a győzelmet magukhoz ragadták, mesteri volt. Az elsőt a kapussal szemben állva, mintegy 25 méternyi távolságból, éles lövéssel Weisz csinálta. De nem csak ez az egy sikerült goallövése érdemel dicséretet, hanem valamennyi goa'llövési kísérlete, mivel a publicum elismerését vívta ki, valamennyi lövése veszélyes volt, valamennyi helyes irányú volt, valamennyinek volt ereje úgy, hogy a kapusnak valamennyit védenie kellett. Lövései előtt nem tesz sok előkészületet, amint megkapja a labdát, abban a pillanatban stoppol, s már a következő pillanatban, a legképtelenebb helyzetből is — éppen azért nagyon váratlanul — lő a goalra. Nagy kijelentéseket — különösen személyeket illetően — nem szeretünk tenni, de örülve azon, hogy egyszer egy magyar forwardot lövéseiért dicsérnünk lehet, kifejezést adunk azon véleményünknek, hogy a vasárnap látottak alapján Weiszet tartjuk a legjobb magyar shootolónak, A második goal pendantja volt az elsőnek, de egészen más zsánerű, amíg Weisz az ő goalját messziről lőtte, addig a második goalt Borbás úgy csinálta, hogy végig dribblizve az ellenfél védelmét, nagy nyugalommal közvetlen közelből röpítette labdáját a hálóba. Az FTC többi csatárairól is jót mondhatunk. Braun és különösen Kovács az összjáték érdekében sokat tettek, Pokorny az ő szürke, produkciókban szegény, de hasznos játékával pedig a szárnycsatároknak jobbra-balra szépen osztogatta a labdát. A fedezetsorban Bródy és Gorszky az ő ismert ügyességükkel és szívósságukkal támogatták játékosaikat. Lissauerről se jót, se rosszat nem mondhatunk. A hátvédek sem technikai, sem biztonság dolgában nem állanak a csapat többi játékosainak nívóján. A BTC csapata, amely a 33-asokkal tartott mérkőzésén olyan sokat- ígérően játszott, ezúttal teljesen cserben hagyta híveit. A BTC ezen a matchen érthetetlen módon tehetetlen volt, tehetetlensége sokkal nagyobb volt, mint amennyit az FTC erőssége, képessége megmagyaráz. Mintha faxi- náló erővel hatott volna rájuk a ferencvárosiak tudása. Csak a BTC védelme állta meg a sarat, különösen a kapuvédő Izsó. De ezzel teljesen kimerült a dicséret a BTC-nek múlt vasárnap szerepelt csapatával szemben. A match lefolyásáról sokat nem írunk, elég ha azt mondjuk, hogy azt a Ferencvárosi TC fölényes játéka karakterizálta. Fölényük különösen az első félidőben volt eklatáns, amikor a nagy széltől támogatva olyan ostrom alá fogták a BTC kapuját, hogy a vörös-fehér inges csatárok a pálya félvonalán túl sem tudtak jutni. A második félidőben már nem volt olyan kizárólagos az FTC tómadó- játéka és a BTC játékosai is többször jutottak abba a helyzetbe, hogy goalt 1904. február 21. 36
