Braun Róbert a könyvtáros és a szociográfus (Budapest, 1960)

Turnowszky Sándor: Braun Róbert, a magyar szociográfia úttörője

Szabó Ervin halála után a Fővárosi Könyvtár igazgatója lett. Ezt a feladatkört azonban csak rövid ideig láthatta el, mert az 1919-es magyar proletár-diktatúra megdöntése után, a fehérterror idején őt is, feleségét is megfosztják a könyvtárban betöltött állásuktól. Ettől kezdve több mint másfél évtizeden át — néha súlyos anyagi gondok közepette — különböző kiadóvállalatoknál dolgozott, többnyire nem éppen képességeinek és ízlésének megfelelő munkakörben.

1925-ben indult meg Budapesten a „Századunk” című társadalomtudományi szemle (a más elnevezés alatt új életre támadt Huszadik Század), amelynek egyik állandó munkatársa Braun Róbert. A harmincas évek elejétől kezdve a Népszavának is rendes munkatársa. A hangyaszorgalmú társadalomtudós itt új kvalitásait csillogtatja. Kitűnő publicisztának bizonyul, aki bátorsággal és éles tollal tud küzdeni a reakció, a maradiság ellen. S emellett közírói működésében is a szociográfus alaposságával dolgozik. Ennek bizonyítására álljon itt egy példa Braun Róbertnek e sorok írójához intézett levelei alapján. 1932 őszén jelentek meg egy vaskos kötetben Bethlen István gróf összegyűjtött beszédei és írásai. Ebből az alkalomból Braun Róbert 1932. november 2-án kelt levelében megírja, hogy a Népszava hasábjain hosszasabban akar foglalkozni Bethlen István egykori erdélyi közéleti szereplésével s a kérdőpontok egész sorának megválaszolására szólította fel. Az is érdekelte, hogy Bethlen annak idején, mint mezősámsoni nagybirtokos, milyen egyéni gazdasági tevékenységet fejtett ki, hogyan, kikkel és milyen célból spekulált s ilyenfajta működése alkalmával miként nyilvánult meg „nemzetmentő és területvédő” elvi felfogása? Mindezekre vonatkozóan helyszínről, a gróf egykori birtokairól beszerzett informáló