Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918 (Budapest, 1959)

IV. Külföldi könyvtárügy

Tekintetbe nem vett nevekről utalás történik, ha szükségesnek látszik.

Részletes utasítások vonatkoznak a régi római, régi görög, byzanczi, középkori keleti, héber, indus stb. nevek és egyházi és világi méltóságok neveinek mértékadó alakjaira és sorrendjükre. A modern keresztneveket illetőleg említendő, hogy a szerző nemzetiségének nyelvében leghasználatosabb formájukban íratnak; ha a használat ph és f, c és к között ingadozik, akkor f, illetőleg к választandó (Josef, Adolf, de: Christoph; Karl, Klara, Viktoria). Személyek neveit, akiknek állandó vezetéknevük nincs, kiegészítik az ország, a hivatal nevével, pápa szóval, püspökök neveit a megye, fejedelmi nőkét a fejedelmi férj nevével. Ebben a fejezetben magyar nevekkel is találkozunk és pedig kétszer, a 77. és a 102. szakaszban Petőfi nevével; a 89. szakasz pedig azt szabja meg, hogy magyar kettős neveknél szabályszerint a második név a rendszó, utalással az elsőről. Példák: Szőnyi NAGY István, utalással Szőnyi-ről és Körösi CSOMA Sándor, utalással Körösi-ről. Az a sokszor hangoztatott kívánság, hogy a Schmidt, Meier s t. eff. nevek a betűrendes katalógusban állandóan ugyanazon alakra redukálva forduljanak elő, a porosz katalógusban sem valósult meg: ezeket is mindig a szerző által használt formában írják, tehát meg- különböztettetik Maier (v. Majer), Mair, Mayer és Mayr; Meier (v. Mejer), Meir, Meyer és Meyr. Magyarban ilyenek: Kovács és Kováts, Horvát és Horváth, Körösi, Körösy, Körössi és Körössy stb.

A névnek mindig ragnélküli (nominativusi) alakja a rendszó; s ha többféle alakja ismeretes, mindig a helyes vagy használatosabb, utalással a másik alakról (pl. Vergilius Maró, utalással Virgilius-ról). Ha a szerző később más nevet vett föl, a későbbi név a rendszó, kivéve, hogy az eredeti már annyira meggyökeresedett a használat442