Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918 (Budapest, 1959)

I. A könyvtári munkával foglalkozó cikkek és tanulmányok

tapasztalta, hogy azokat inkább olvassák, még ha meséjük a múltban játszik is: mert „a szerzőket oly eszmék és nézetek töltik el, amelyek a jelenhez közel állanak”. Viszont egyáltalán nem róják föl bűnül, ha valaki nem tud a Waltarie-Liedben vagy Klopstock Messiásában gyönyörködni és barbarizmusnak minősítik annak a tanítónak vagy tanárnak eljárását, aki azokat tanítványaira ráerőszakolni próbálja.

Ugyanez a véleményük az ú. n. népszerűsített szépirodalomról, „a nép” számára írt vagy átdolgozott regényekről, történetekről stb. Találóan mondja erről az irányzatról Ernst Sohultze, hogy „a nagyszámú pseudo: szépirodalom nagyrapepecselésére vezetett... azaz kis szellemek irodalmára, akik „a nép” számára való érthetőséget az anyag laposságában, a tárgyalás lendületnélküliségében és moralizáló hangjában és az összes gondolatok sekélységében keresik”. Eredményük: gyönge használat, „képmutatás és utálatos alázkodás és szolgalelkűség”.

Minálunk ezt a gyönyörű műfajt még mindig kulti- válják pedagógusok és — sajnos — könyvtárosok is.

II.

A törekvés, hogy a népkönyvtárak csak, vagy túlnyomóan a vázolt irányelveknek megfelelő könyveket tartalmazzanak, korán fölébresztette a szükségletet mintakatalógusok iránt, amelyek főként az újonnan keletkező és a kisebb könyvtáraknak útmutatóul szolgáljanak.

Ismeretesek az amerikai könyvtáregyesületnek és sok amerikai könyvtárnak annotated íisf-jei, a német Musterkatalogok stb. Azt is tudjuk, hogy kielégítő egy sincs közöttük. Pedig ezek a könyvtárak régi tapaszig