Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918 (Budapest, 1959)
I. A könyvtári munkával foglalkozó cikkek és tanulmányok
Prof. Reyer, a népkönyvtárügy terén elsőrendű szaktekintély és a tiszteletet parancsoló bécsi népkönyvtárak legeredményesebb fejlesztője említi, hogy az olyan népkönyvtárakban is, amelyek minden fajta tudományos irodalommal bőven föl vannak szerelve, a munkásosztály mindennapi életétől és törekvéseitől messze eső irodalom használata minimális, majdnem semmi. Így pl. Berlinben 100 könyvkölcsönzésre esett görög és római klasszikus ... 5 theológia és erkölcsös iratok ... 2,5 filozófia .......................................2,5 S emmiféle erőltetés, kínálás ezt az irodalmat megkedvelteim nem tudja. Álljon a könyvtárnak akár tizedb a n, hogy meggyőződéseit leplezetlen őszinteséggel képviselje és bátran törekedjék azon irányban, amelytől a társadalomnak, amelynek ő is része, jobb berendezését reméli: ezt tartsa mindenki, akinek népkönyvtárak intézésével dolga van, legfőbb vezető elvének. 6. A népkönyvtár ezt azzal segíti elő, hogy a múlt és a jelen összes világmozgató problémáit legjobb képviselői útján ismerteti: akár kedvesek azok valakinek, akár nem. Csakis a vélemények harcából alakul öntudatos lét, egyéni nézés, szellemi önállóság; csak az így nevelt emberek látják világosan a társadalmi és politikai problémákat és harcokat, mint a természetes fejlődés láncszemeit és mozdítják elő tudatosan ezt a fejlődést, melynek hátráltatása vagy megakasztása csak igen kisszámú rétegnek az érdeke. 7. Az egyetlen követelmény, amelyet minden irány és minden párt irodalmi képviselete iránt támasztani kell, az, hogy tudománya színvonalán álló becsületes munka legyen. 8. Ugyanezekből folyik, hogy a szépirodalmi rész meg- válogatásában is csak a legfejlettebb esztétikai ítéletek vezethetnek. Nem „hazafias” irodalom, sem „erkölcsös” irodalom, sem a régi íróknak sokszor csak irodalomtörténeti érdekkel bíró munkái, hanem szép irodalom. Nem régi, nem „hasznos” könyvek, hanem csak szép könyvek. 91