Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918 (Budapest, 1959)
VIII. Függelék. A városi múzeumok föladatai és a Fővárosi Múzeum (1913)
ismeretlen szükségletekről. Ép oly kevéssé szabad azonban merev alaprajzzal a mai szükségleteket, mint örök időkre mérvadókat szögezni le. Az a szerencsétlensége csaknem valamennyi eddigi müzeumépftkezésnek, hogy még a legfelületesebb gondoskodás sem történt a jövőre, megelégedtek avval, hogy eleget tegyenek a tervek készítése idején felismerhető követelményeknek. Amikor az épületbe beköltöztek, inkább szűk volt rendszerint és segíteni nem lehetett, mert merev alaprajz szorult a négy díszhomlokzat közé és lehetetlenné tett minden hozzáépítést. A legtöbb múzeumban a gyűjtemények olyan állapotban vannak, mint egy fojtogatott ember. Annak a múzeumnak, amelyik mozogni és hatni akar, a homlokzat semmit sem jelent, de mindent jelent a belső. Alaprajzán minden architek- tonikus játék a perspektívákkal, amelyek a termek sorát belsőleg szerteszaggatják, nagy termekkel és csarnokokkal, amelyekben megfúlnak a műtárgyak, nagy díszlépcsőházakkal, — mindez egyszerűen nagyzási hóbort. Ha minden szükséglet ki van elégítve, akkor lehet építészeti szempontokra gondolni addig, amig csak kár nélkül lehetséges; de az építészet kiindulópontul legalább is szerénytelenség, ha nem bűn. Üj múzeum építésénél az alaprajzból kell kiindulni. A legszigorúbban meg kellene tiltani, hogy a homlokzatra gondoljanak, mielőtt elkészült az alaprajz olyan megoldása, amely biztosítja a legjobb világosságot és a lehető legnagyobb falfelületet. Egyúttal azonban ki kell elégítenie a látogatók jólérzésének két alapfeltételét: a mozgási szabadságot és a nyugalmat. Az ideál volna a széles folyosó, amelyet nem szabad elrekeszteni és kiállítási termek, amelyekbe csak a folyosókról lehet jutni, de egymással nincsenek összeköttetésben. Aki a látogatók áramából, amelyet a folyosó vezet tova, belép egy terembe, kiválik az áramlásból, amely nem ragadja tovább magával, mozgásai lassúbbak lesznek, nem érzi többé az áramlás hatását. Ha valamely műtárgy elé áll, nem érez többé semmit az árámlásnak a sodrából, amely a folyosókon halad tova .................” D ie Museen, etc., p. 116—119. 10) A felülvilágított termek falfelületének ajtónyitásokra stb. eső hányadát szemlélteti a következő táblázat (80 m2-en alul 5 (Щ. 5X2), azon felül 6 (6X2) m-t vettünk függesztésre nem használható felületnek): Alapterület (m!) Összes hasznos Ajtó stb. Elvész az összes falfelület (m!) felület m* felület % -a 30 (5X6) 36 (6X6) 42 (6X7) 48 (6X8) 56 (7X8) 80 (8ХЮ) 120 (10X12) 200 (10X20) 72 88 120 44 48 52 56 60 10 10 10 10 10 12 12 12 23 21 20 18 17 17 13 10 692
