Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918 (Budapest, 1959)

VIII. Függelék. A városi múzeumok föladatai és a Fővárosi Múzeum (1913)

és futólagos megtekintés volna és a gyermeknek kedvét szegné. Meghitt, kedves helynek kell lennie, sok világossággal és csinos tárggyal, továbbá nem nagyszámú, hanem Jól megválasztott példányokkal, hogy minden tárgy örömet hozzon a gyermeknek. Ha a gyermek emellett tanul is, az jó és helyes, de mindenekelőtt vonzódást és örömet érezzen és csodálatot, mert a csodálkozás a tudás kezdete.

Ez volt a titkár és tiszteletbeli gondnok eszméje és az ornitológusok, zoológusok és mineralógusok, sőt az intézet egész személyzetének szíves és lelkes segítségével a gyermekek termének terve a Smithsonian-ben sikeresen vált és egyre válik teljes valósággá.

Epen a főbejárattal szemben lévén, napos kis hely, kúszó vadszőlőre, füves ágyakra és viruló fákra nyíló ajtókkal és ablakokkal, hol nyáron madarak vernek fészket és énekelnek. Júniusban láttam és talán ez látogatásra a legjobb idő, de még a sötét napok és hideg sem fog akadályozni bennünket abban, hogy a buja vadszölö és az éneklő madarak vidámságát ne érezzük.”

Következik a gyűjtemény részletes leírása. A befejezés pedig ez:

„Es a gyermek végül hazamegy, vígan, tudással és a tudás szeretetével telve szivében. Boldog és minthogy csodálkozása fölébredt, tanult Is. . .

Lehet, hogy az a gyermek, ki egy vagy két órát töltött a teremben érdeklődéssel és gyönyörrel telten, nem tudja vagy nem törődik vele, hogy kinek köszönheti élvezetét és kit illet hála érte. De ez nem határoz. Ha csak a dologgal magával törődik, annyira, hogy újból eljöjjön és talán szüleit is magával hozza, hogy ők is fiatal szemekkel lássanak és tanuljanak (már pedig, ha olyan gyermek, amilyent legtöbben leginkább ismerünk, megfogja tenni), akkor a titkár és tiszteletbeli gondnok bőven megkapta jutalmát.” Paine, p. 553—555, 560.

,e) A francia állami művásárlásokról így ír francia szerző: „Az állam alacsony árakon vásárol, nem törődve azzal, mi történjék a megszerzett művekkel. 1906-ban 138 kép közül 110 kevesebbe került 1000 franknál. A Palais de l’Élyséenek is jutott ebből egy 400 és egy 300 frankos kép. A kis ajándékok ezen rendszere senkinek sem jó. A vásárlások, amikre a művészetek államtitkára a szalonokban és szalon ócskákban kötelezve érzi magát, igen gyakran inkább burkolt alamizsnák vagy szívességi ösztönzések és siralmas, hogy a vidéki múzeumok, a miniszteri nagylelkűségek ez áldozatai, a hála -képével kénytelenek összegyűjteni ezt a visszataszító képcsereberét Jobb volna, ha a múzeumok igazgatóira bíznák a politikus államtitkár által a Művészet pártolása címen évenkint elpocsékolt összegeket.” Réau, p. 20.

17) Alig van kérdés, amelyben a múzeumi szakemberek oly teljesen egyetértenek, mint a múzeumi bizottságok s főként a bizottsági művásárlások tekintetében. E közvéleménynek legérdekesebb és legfontosabb okmányai annak az angol parlamenti bizottságnak jegyzőkönyvében vannak lefektetve,

688