Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918 (Budapest, 1959)
VIII. Függelék. A városi múzeumok föladatai és a Fővárosi Múzeum (1913)
Énnek helyszükségletét a következő tényezők szabják meg: 1. A modern képek általában kisebb terjedelműek, mint a régiek. Ha Tiede 1899-ben nagy és kis képek számára átlag 2 m2 falfelületet kívánt, modern képtárban bizonyára igen tág függesztésnél sem kell több. 2. Ha általános gyakorlatul követjük, hogy a képek akasztó-felülete a padlótól kb. 0.60 m magasságban kezdődik és szabály szerint kb. 2.60 m-nél végződik, akkor a rendelkezésre álló falfelület az összes falfelület hosz- szának kétszerese (falak hossza X 2 m magassággal). 3. Csak felülvilágító termekkel számolunk. Ennek folytán csak ajtók helyét veszítjük, kis termeknél aránylag többet mint nagyoknál; a veszteség átlag 20-tól 10°/o-ig terjed.19 4. Ezen levonások megejtése után is számításaink azt az eredményt adják, hogy kb. 30—40 m2 alapterületű helyiségek adják a falfelület optimumát: az alapterületnek kb. 110—100%-át. Vagyis a modern múzeum megkívánta intim helyiségek egyúttal a leggazdaságosabbak is.20 Ha tehát az alapépítmény adta alapterület hasznos felülete 800 m2, akkor kb. 20—25, átlag egyenkint 30— 40 m2 alapterületű szobában 800—850 m2 akasztófelület áll rendelkezésünkre, vagyis 400 kép számára van helyünk. Ami, ha a raktározás, selejtezés és főként a kevés, de jó elvét gyakoroljuk, ugyancsak belátható időkre elegendő. Minthogy a Fővárosi Múzeummal közös épületben egyéb helyiségekre nem volna szükség, a Múzeum épülete ilyenformán kb. 1200 m2 beépített alapterületet, 3 emelet magasságban tehát összesen kb. 16.000 (vagy ha a földszintet 6 m magasságban tervezzük, kb. 18.000) m3 beépített légteret követelne. 43* — 28 675
