Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918 (Budapest, 1959)

VIII. Függelék. A városi múzeumok föladatai és a Fővárosi Múzeum (1913)

Ha ezek az elvek vezetik majd városi múzeumaink igazgatóit, akkor — lehet — nem fogják megnyerni a régimódiak, a kuriozitáskedvelők és ritkasággyűjtők barátságát. De gyönyörűségére, okulására és lelkesedésére szolgálnak majd azoknak, akik kultúrörömeiről mások nem gondoskodnak. Érjék be ők is azzal, amit a Cicerone szerzője tűzött ki elvéül könyvében, amely tízezrek szemét nyitotta meg Itália remekei számára: „Azokról, akiknek csak a legritkább és a leghozzáférhetetlenebb okoz örömet, itt kevés gondoskodás történt. Az ilyenek alapjában nem a művészetet keresik, különben az állítólag közismert inkább foglalkoztatná elméjüket.” Amit Jakob Burckhardt jónak és elegendőnek tartott Olaszország százszor és százszor leírt műkincseivel szemben, az a mi múzeumainkra átvíve nem hangozhatik másképp, mint: A kevesekről, a kiváltságoltakról itt nem sok gondoskodás történt; ők alapjában nem a szépet keresik, hanem a régit, nem a hasznosat, hanem a ritkát. Mi városunk polgárai tömegének lelkében a szépség és a tudás csíráit akarjuk elvetni.

X.

A Fővárosi Múzeum elhelyezése

Hogy ilyen hatást teljesíthessen, a Fővárosi Múzeumnak úgy kell elhelyezve lennie, hogy mindenkor, kivált pedig este, könnyen hozzáférhető legyen, hogy kincseit a legtetszetősebben és legcsábítóbban tárhassa föl s hogy tisztviselőinek és Budapest története kutatóinak anyaga földolgozását és tudományos értékesítését megkönnyítse. Semmi kétség nem lehet aziránt, hogy a Múzeum mai helyisége ezen követelmények egyikének sem felel meg.

671