Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918 (Budapest, 1959)

VIII. Függelék. A városi múzeumok föladatai és a Fővárosi Múzeum (1913)

vallhatjuk — Magyarország gazdasági és kulturális fejlettségét messze túlszárnyaló mértékben van ellátva a legkülönbözőbb nemzeti gyűjteményekkel;

2. hogy ennek folytán a főváros nemcsak föl van mentve bizonyos fajta múzeumok létesítésének kötelessége alól, hanem céltalan és reménytelen erőpazarlás volna, ha az állam által ellátott területeken versenyzőleg lépne föl;

3. hogy aránylag fiatal város, melynek a régi korokból való emlékei vagy elpusztultak vagy nagyrészt jelentéktelenek, tehát várostörténeti múzeuma aránylag kicsiny áldozatot ró reá kulturális föladatai körében.

E három pontból logikusan következik, hogy legelső és legkönnyebben megvalósítható múzeumi föladatunk a várostörténeti múzeumnak lehető legtökéletesebb kifejlesztése. Nem szeretet hiányából fakadt lekicsinylése ezen városnak, ha azt mondjuk, hogy ez aránylag könnyű föladat, sőt ha azt állítjuk, hogy e föladat egyik részét, a gyűjtés munkáját, javarészt el is végezte már. Az aquincumi múzeum és a városligeti pavillon nem tárják föl egy kebletdagasztó dicsőség emlékeit; de nem a mai nemzedék hibája, hogy ezen város sem az anyagi, sem a szellemi kultúra terén dicsőségesebbet nem alkotott és még kevesebbet hagyott hátra. Azt reméljük, hogy kedvezőbb előfeltételekkel (helyiséggel, pénzzel, személyzettel) rendelkező gyűjtőmunka még számos értékes darabbal fogja gazdagítani fővárosunk kultúrtörténetének képét; viszont nem áltatjuk magunkat azzal a hittel, hogy Budapest történeti múzeuma, még ha ki is terjesztjük kereteit a kultúrhistória egész körére, belátható időn belül valami nagyszabású, távolabbi vagy nagyobb arányú érdeklődést ébresztő intézménnyé válhatnék. Sokat nyerhet a múzeum más helyiségben, kivált pedig a gyűjtés, fölállítás és elrendezés modern elveinek érvényesíté665