Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918 (Budapest, 1959)

VIII. Függelék. A városi múzeumok föladatai és a Fővárosi Múzeum (1913)

A fontos az, hogy a város kulturális fejlődésének egyet­len lényeges eleme ki ne maradjon. Viszont ne kevered­jék bele semmi, aminek szerves összefüggése a város életé­vel nem nyilvánvaló. V. A városi múzeum anyagának elrendezése A kulturális kép teljességének ez a követelménye nehéz föladatot ró a múzeum vezetőjére. íme, olyan kor­szakokat kell sokszor bemutatnia, amelyek emlékei min­denképen nélkülözik minden nyilvános múzeumi tárgy legelső és leglényegesebb kritériumát: a szépséget. Nem a gazdasági vagy közigazgatási emlékekre gondolunk, vagy talán természeti tárgyakra — szemben az ú. n. műemlé­kekkel. Azt tartjuk, hogy egy gép, egy irattár, egy fürdő­kád, általában minden használati tárgy szépséget sugároz, ha a maga nemében, szerkezete és anyaga tekintetében tökéletes. De alig van város, amelynek összfejlődése min­den téren mindenkor a maga korabeli tökéletesség szín­vonalán állott; még kevésbé állja ki a mi korunk esztéti­kai és technikai kritikáját. Mégis bemutatása nélkül hazug képet adna a múzeum. Épen ezért a kultúrtörténeti múzeumban még szigo­rúbban kell szem előtt tartani azokat az általános elve­ket, amelyeket a nyilvános múzeumokra nézve általában és a városiakra különösen megállapítani igyekeztünk. Az anyag kettéválasztása tanulmányi és kiállító gyűjteményre még inkább mellőzhetetlen követelmény. „A prehisztori- kus bögrék végtelen és vigasztalan sorai” még inkább el­riasztják a látogatót, mint közepes képek és szobrok vég­telen falai. Még inkább kell ügyelni arra, hogy csak tipi­kus formák és darabok maradjanak a múzeumban és még 647

Next

/
Oldalképek
Tartalom