Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918 (Budapest, 1959)

VIII. Függelék. A városi múzeumok föladatai és a Fővárosi Múzeum (1913)

tonos képét akarja bemutatni a város fejlődésének, sokszor kénytelen beérni közepes, sőt csúnya emlékekkel. Itt állja ki a múzeum vezetője a legnehezebb próbát. Itt dől el, tudja-e magát emancipálni a gyűjtőszenvedély másik elfajulása alól, amely abban nyilvánul, hogy az egyszer megállapított körön belül teljességre törekszik. Szép dolgokból minél többet összeszedni: megbocsátható; de közepes vagy csúf tárgyaknál tenni ezt, csak azért, mert valamely prekoncipiált tervbe illenek: a legnagyobb veszedelem. A kultúrtörténeti múzeumot ettől a veszedelemtől csak vezetője tapintata és Ízlése mentheti meg.

Selejtezés

Ennek az ízlésnek és az arra alapított erős akaratnak, hogy „keveset, de jót”, működnie kell nemcsak beszerzések alkalmával, hanem később is, a már megszerzett tárgyakkal szemben is. Egy gyűjtemény, amely értékesebb, szebb darabokkal folyton gyarapszik, kell, hogy a kevésbé szépektől meg tudjon válni. Mert különben hamar eléri a határt, amelyen túl esztétikai és oktató hatása kockán forog. Kivált a mecénások és egyéb barátok ajándékai amúgy is folyton veszélyeztetik. A múzeum vezetőjének annyi bátorsággal kell bírnia, hogy időnkint selejtezzen. Tudjuk, hogy ez a követelés sokszor nagy lelki áldozatot jelent. De ha tudjuk, hogy a berlini kir. múzeumnak alapításakor, 1830-ban 150-nel több darabja volt, mint ma és mégis a ma kiállított képek túlnyomó része újabb szerzemény: elgondolhatjuk, milyen szigorú és kíméletlen selejtezés történt ott; és ha elismerjük azt is, hogy a berlini múzeumok a világ legjobb múzeumai közé tartoznak és ezt „tudományos” gyűjtemény létükre ilyen eszközökkel érték el: a „nyilvános” gyűjtemények sem térhetnek ki időnkint ez elől a fájdalmas műtét elől.11

642