Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918 (Budapest, 1959)

VIII. Függelék. A városi múzeumok föladatai és a Fővárosi Múzeum (1913)

A nyilvános múzeum és a tudomány

Természetes, hogy ezen elv általános keresztülvitele esetében is lesznek gyűjtemények, amelyekben a tudományos cél kell, hogy uralkodjék, míg másokban a nyilvánosságé fog predominálni. Általában azonban azt lehet mondani, hogy a nagy nemzeti intézetek kivételével ma valamennyi múzeum bátran engedheti magát abba az irányba terelni, amely a nyilvánosság jogainak mind szé- lesebbkörű elismerését jelenti. S attól sem kell félni, hogy ez a tudományosság rovására történnék, aminek, ha lehet, a helyi és speciális múzeumok is kell, hogy szolgáljanak. Nézze meg bárki és hasonlítsa össze bármely nemzeti múzeum kiadványaival akárhány német, angol vagy amerikai nyilvános helyi múzeum tudományos termelését: van-e oka bárkinek is mondani, hogy nem felelnek meg minden jogos tudományos igénynek?

A „műveltség” kifogása

Másoknak ismét az az aggályuk lehet a múzeumok ilyen értelmű nyilvánossága, a múzeumoknak a nagyközönség igényeihez alkalmazkodása ellen, hogy ez a múzeumok színvonalát a műveletlen osztályok alacsony ízlésbeli színvonalára süllyeszti le. Ezzel szemben talán elég azt mondani, hogy a múzeumi demokráciának épen főkövetelménye és az anyag ketté választásának épen egyedüli célja, hogy csak a legszebb és legjobb kerüljön a nagyközönség szeme elé. Mégis, egyéb aggályok eloszlatására, hi- vatkozhatom olyan kitűnő és mindennemű szociális ra- dikálizmustól mentes férfiúra, amilyen Alfred Lichtwark, a hamburgi Kunsthalle igazgatója, aki erre az ellenvetésre így válaszolt: „A művészettel szemben a német nép egy

629