Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918 (Budapest, 1959)

VIII. Függelék. A városi múzeumok föladatai és a Fővárosi Múzeum (1913)

Szellem eleven hatalmainak kell, hogy szolgáljon és épen ez a szolgálat adhat csak az intézetnek magának is életet és fejlődést”.

A múzeumok célja a gyönyörködtetés és az oktatás

Két dolog az, amit a múzeumoknak nyújtaniok kell, ha „a szellem eleven hatalmainak” akarnak szolgálni. Az első és legfontosabb, hogy szépséget adjanak. Mert nem lehet céljuk, hogy elriasszák az embereket. Sőt mindent meg kell tenniök, hogy örömet okozzanak, hogy ezzel magukhoz csábítsák a tömeget. Tehát csak olyan tárgyakat állítsanak ki, amelyek szépek magukban is vagy egészséges fejlődés csírái vagy láncszemei. Ne legyen semmi rossz, csúnya, romlott vagy beteges. Ez nem való a laikus elé. A második követelés az: ne állítsanak ki semmit, aminek oktató, nevelő értéke nincsen. Ne legyen tehát a múzeum furcsaságok, kuriozitások gyűjteménye, sem emlékek válogatás nélküli halmaza, hanem legyen: típusok esztétikus és rendszeres bemutatása. Csakis e két szempontnak: az esztétikainak és az oktatónak összekapcsolása biztosíthatja a múzeumoknak a nagy tömeg rokonszenvét.

A tanulmányi és a kiállító anyag elválasztása

Azt vethetik ezzel szembe, hogy a tudomány érdekei megkövetelik, hogy minden gyűjtemény lehetőleg teljes legyen, hogy a kutató megtalálja benne tudományának minden tárgyát, a szépet és a kezdetlegest, a normálist és az abnormálist egyformán; és megkövetelik azt is, hogy mindezek a tárgyak a tudományos szisztematika elvei szerint legyenek elrendezve és fölállítva.

40* — 27

627