Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918 (Budapest, 1959)

V. Irodalommal és munkásképzéssel kapcsolatos cikkek és tanulmányok

magasabb polcain. De korábbi korszakokban nem voltak-e az első nemzedékben ugyanolyan barbárok, banau- zok a testi erő, testi bátorság, vagy ügyesség által hirtelen magas polcokra lendült nagyurak? Inkább az értelmiség nagyobb megbecsülését jelenti, hogy a mi korunkban erősebben kifogásolják és mentegetik a puszta vagyonnak vagy anyagi erőnek társadalmi helyzetet kijelölő erejét; ezt jelenti az is, hogy az új vagyonok urainak valósággal vetélkedniök kell, hogy szellemi képesítések szerzésével, a tudomány és a művészetek „pártolásával” kapjanak menlevelet a társadalom csúcsaira. Hogy diplomák és pénz nem jelentenek műveltséget — honnan tudják ezt szegények!

Amennyiben pedig társadalmunk nem becsülte meg eléggé az értelmiséget — bár ugyan soha nem volt korszak, amelyben aránylag annyi tudós, író, művész viszonylag oly magas társadalmi vagy anyagi helyzetbe jutott volna —, maga az értelmiség egy pillanatra sem mulasztotta el, hogy az ész és a tudás igényét nemcsak megfelelő anyagi ellátásra, hanem az állam és a társadalom legelső és legfőbb feladatainak irányítására és intézésére ne hangoztassa. És valóban: épen mai társadalmunk az, amelyben egyrészt gazdasági termelő és megosztó rendszerünk bonyolultsága és fejlettsége, másrészt az államhatalom azelőtt ismeretlen mindenhatósága oly nagy szükségletet teremtett „szellemi munkások” iránt, hogy aligha volt valaha korszak, amelyben az értelmiségi osztály döntőbb szerepet játszott volna, mint a miénkben.

De ez az egész értelmiségi osztály: az egyetemi tanárok és egyéb tudások, a tanárok, írók, és légióként legszámosabb csoportjuk: a mindenfajta magasabb rendű köztisztviselők ugyan mire alapították jogukat és igé598