Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918 (Budapest, 1959)

V. Irodalommal és munkásképzéssel kapcsolatos cikkek és tanulmányok

következni, amelynek a kultúrnépek kölcsönös tiszteletére és az emberiség általános kultúr javainak szolgálatában teljesítendő közös munka kötelességének tudatára kell alapítva lennie, hogy maradandó legyen.”

Örömmel állapítjuk meg, hogy a magyar tudományosságnak egész sor reprezentatív szelleme csatlakozik a németekhez.

A Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Berzeviczy Albert volt vallás- és közoktatásügyi miniszter így nyilatkozik:

„A legműveltebb nemzeteket két, egymást ádázul gyűlölő s egymással minden barátságos érintkezést megszakító táborba osztó mai világháborút a tudomány érdeke szempontjából mindenesetre károsnak tartom. De épen, mert a nemzetközi érintkezést a tudományos téren oly szükségesnek és fontosnak ismerem, nem hihetek a mai állapot tartósságában.”*

A kitűnő filozófus, Alexander Bernât egyetemi tanár: „A világirodalom, mint a nemzetek egységre törekvésének megnyilatkozása újra föl fog támadni, sőt föl sem kell támadnia, mert nem halt meg.”**

A nemzetközi törekvéseknek mindenkor hű apostola, Giesswein Sándor prelátus, most sem veszítette el hitét: „Én most is hiszek a kultúrnépek jövendő egységében, én meg vagyok győződve, hogy emez egység felé való törekvést a mostani háború sem akaszthatja meg, sőt indirekte ennek a törekvésnek szolgálatába fog állani, mert általa még jobban öntudatára ébrednek a kultúrnépek annak, hogy a mi szellemi és technikai kultúránknak lét* A háború és a tudósok szolidaritása. Magyar Figyelő.

4. évf. 1914. 4. k. p. 250.

** Alexander Bemát: Világirodalom és világháború. Budapesti Szemle, 459. sz. 1915 március, p. 370.

580