Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918 (Budapest, 1959)

Kőhalmi Béla: Szabó Ervin a könyvtáros

könyvtárépítés némely elvéről” szóló tanulmánya.* Alapgondolatának egyike az, hogy a modern nyilvános könyvtárnál különösen előtérbe lép a használat jó megoldásának problémája. Noha még a nyilvános könyvtárnak is éppen a lehető leggyorsabb kiszolgálás érdekében — „sok olyan könyvet kell raktáron tartania, melyek szükségszerűségéről a nézetek eltérhetnek, mégis nyilvánvaló, hogy ez a könyvtár sokkal kisebb könyvállománnyal fogja beérhetni, mint a tudós könyvtárak”. A raktárcsökkentő tendencia irányában hat az a tényező is, hogy a hatalmas könyvtermelést már pénzügyi okokból sincs módjában befogadni, tehát a helyi szükséglet irányában specializálódik. „Ha ez talán túlzott korlátozás is és ha éppen a specializálódás sokszor ellenállhatatlanul arra tereli a könyvtárt, hogy a maga sajátos területén nagyobb teljességre törekedjék, azért az ritkán fog bekövetkezni — írja —, hogy sok százezer vagy millió kötet elhelyezéséről kelljen gondoskodnia”. A másik — építészeknek és építészekkel könyvtárt emelő könyvtárosoknak szánt tanítása az előadásának az, hogy a modern könyvtár nyilvános jellege „a nyilvános helyiségek egész sorát követeli meg, nemcsak a raktárhoz képest relative, hanem abszolúte is több olvasó- és dolgozótermet, mint a tudós könyvtárban vagy pláne a népkönyvtárban”. „És ha a sajátképeni nyilvános helyiségek nagy száma az épület külső és belső architektúrájára új jelleget kényszerít, a szabad oktatás céljait szolgáló helyiségek olyan terjedelme, amilyen a főváros programmjában van előírva, még to- vábbmenő követelményt támaszt új architektúra** iránt”.

* Megjelent a Városi Szemle 1911. íebr. sz.-ban.

** Kiemelés tőlem. K. B.

24