Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918 (Budapest, 1959)

Kőhalmi Béla: Szabó Ervin a könyvtáros

könyvtárépítés némely elvéről” szóló tanulmánya.* Alapgondolatának egyike az, hogy a modern nyilvá­nos könyvtárnál különösen előtérbe lép a használat jó megoldásának problémája. Noha még a nyilvános könyvtárnak is éppen a lehető leggyorsabb kiszolgálás érdekében — „sok olyan könyvet kell raktáron tar­tania, melyek szükségszerűségéről a nézetek eltérhet­nek, mégis nyilvánvaló, hogy ez a könyvtár sokkal kisebb könyvállománnyal fogja beérhetni, mint a tu­dós könyvtárak”. A raktárcsökkentő tendencia irá­nyában hat az a tényező is, hogy a hatalmas könyv­termelést már pénzügyi okokból sincs módjában be­fogadni, tehát a helyi szükséglet irányában specializá­lódik. „Ha ez talán túlzott korlátozás is és ha éppen a specializálódás sokszor ellenállhatatlanul arra tereli a könyvtárt, hogy a maga sajátos területén nagyobb teljességre törekedjék, azért az ritkán fog bekövet­kezni — írja —, hogy sok százezer vagy millió kötet elhelyezéséről kelljen gondoskodnia”. A másik — építészeknek és építészekkel könyvtárt emelő könyv­tárosoknak szánt tanítása az előadásának az, hogy a modern könyvtár nyilvános jellege „a nyilvános he­lyiségek egész sorát követeli meg, nemcsak a raktár­hoz képest relative, hanem abszolúte is több olvasó- és dolgozótermet, mint a tudós könyvtárban vagy pláne a népkönyvtárban”. „És ha a sajátképeni nyil­vános helyiségek nagy száma az épület külső és belső architektúrájára új jelleget kényszerít, a szabad okta­tás céljait szolgáló helyiségek olyan terjedelme, ami­lyen a főváros programmjában van előírva, még to- vábbmenő követelményt támaszt új architektúra** iránt”. * Megjelent a Városi Szemle 1911. íebr. sz.-ban. ** Kiemelés tőlem. K. B. 24

Next

/
Oldalképek
Tartalom