Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918 (Budapest, 1959)

II. A Fővárosi Könyvtárral kapcsolatos cikkek és tanulmányok

így mindenképen elvitázhatlan a követelés, hogy az új nyilvános könyvtárnak Budapest népességének minden osztályát és rétegét meg kell nyernie. Nem lehet az sem kétséges, hogy ezt a célt másként, mint jó könyv- anyag készentartása és hozzáértő ki­szolgáltatása által nem lehet elérni. A régimódi népkönyvtárak eredménytelenségének egyik legfőbb oka könyvanyaguk silánysága. Tudjuk mindnyájan, hogyan létesülnek és gyarapodnak ezek a könyvtárak. Nagyrészt ajándékokból. De ki ajándékoz el minálunk haszna vehető könyveket!? Azután olcsó („na­gyon olcsó”) alkalmi vásárlásokból. De hol lehet jó köny­veket olcsón („nagyon olcsón!”) kapni!? Itt-ott az állam, a község adományoz kisebb-nagyobb gyűjteményt. De minálunk a hivatalos népkönyvtár politikában még min­dig érvényesülnek idegen tendenciák és az ajándékgyűj­temény is tendenciózusan van összeválogatva. Csoda-e, hogy ezek a könyvtárak alig tudtak mást csábítani, mint a tanuló ifjúságot és a kispolgárság asszonyait és lányait. Tisztában kell lennünk azzal, hogy akik az új könyv­tárt használni fogják, azok az összes osztályok legjobbjai lesznek. Es „a nép minden rétegének elitjét csak elit­könyvtárral lehet meghódítani”. Ne higyjük tehát, hogy amikor Budapest népességét könyvekkel akarjuk ellátni, alapjában nincs egyébről szó, minthogy a mostani könyv- állományt gyarapítsuk, 100,000 kötet helyett talán 300,000-et tartsunk készen, hogy a könyvtárakat tovább tartsuk nyitva, s több efféle külsőségről. Mindezt termé­szetesen szintén meg kell csinálni. De itt egyébről van szó: a népkönyvtár feladatának más elvi fölfogásáról. Arról az elvről, hogy a nyilvános könyvtáraknak csak egy feladatuk van: a legtöbb embernek a legjobb köny­A könyvanyag. 230

Next

/
Oldalképek
Tartalom